Témaindító hozzászólás
[103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Már régóta haladtak befelé azon az egy járaton amikor megjelentek az első pókháló szálak.
-Jó felé haladunk!-mondta Szikla.
De amikor egyre beljebb mentek akkor vették észre, hogy a pókhálók sűrűsödnek.Szikla megrengette a földet és szétnyílt mellettük a fal.Megkönnyebbülve látták, hogy párhuzamosan halad mellettük még egy járat.amikor átmentek a párhuzamos járatba meglátták az óriási pókokat és a pókfészekből egy részt.Egy pillanatig meglepődve álltak, és amikor a pókok közeledtek akkor azonnal visszaugrottak a régi járatba.Szikla újra megrengette a földet és a rés beomlott.Nem volt más választásuk, tovább mentek.
Visszafordulni semmiképp sem akartak! |
Szerencsére mék Irethék védőpajsza megvolt. Ireth Felnézett a barlang tetejére, és kitárta karjait. A védőpajsz egyre nagyobb lett. *Entulum kiánum!* mondta, és egy kisebb robbanás történt. A pókok mind a földre estek. Több milliárdnyi döglött fekete volt a földön. Szerencsére senki másnak nem történt baja. Még a szürkének sem. Nem csoda, hisz a védőpajzs rájuk is átszállt. *Nah, ez most így marad. De aki inkább mégis merész, az bármikor kiléphet belőle. *
*De ne értsetek félre, nem vagyunk gyávák. * mondta Ruby *Csak félünk hisz otthon több csikó is vár ránk, akik nem élhetnek szüleik nélkül.*
And bólintott, majd behunyta szemét
*Nincs más élet a barlangba, rajtunk kívül. Innentől tiszta az út. Induljunk.* A szürke pók is szaladni kezdett. Órákon át gyalogoltak. A pók egyre gyorsabban ment. Alig bírták követni, de sikerült. Odaértek a fedetlen barlangba. szétnéztek.
*és hol van a pihenőhely?* mondta And.
*CSak arra vár, hogy megkeresd.* válaszolt Rub.
*Állj! biztos ez az?* szólt közbe IrethMost Rub hunyta be a szemét: *Igen ez az.* odább ment kétlépést, és durr!
A föld megnyílt alattuk. Az egész csapat alatt. Olyan volt, mintha két földfelszín lett volna, és most a felső réteg eltűnt. Valaki mögüllük felkiálltott. Nem tudták ki az, hiszen háttal álltak:
*Nézzétek! Egy tábla. Az áll rajta: Örülöünk, hogy átvészeltétek az utat! Üdvözlünk benneteket a pihenőhelyen.*
Nagy éljenzés és tapsvihar tört ki! Végra megérkeztek. Ireth, Rub és And leginkább annak örült, hogy ilyen jól összekovácsolódtak a többiekkel. No mag annak, hogy most senki nem végta át őket. És ez biztos. A védőpajzs már jó ideje nem volt rajtuk, de most újra belevarázsolták magukat.
*Ezt ajánlom, aludjunk* szólt Ireth, és példát mutatott. :) |
A léptek egyre közeledtek, de már a falra is felfutottak.Hirtelen Koni fénye is halválnyodott: elvesztette a sötétlényekre káros hatását.Egyszer csak egy pók vetette magát az ezüstre, s, ahol tudta bele mart, demérget nem bocsátott belé.Ezt az eyget több fekete pók is követett.A többiek az útitársakra vetették magukat, s velük viaskodtak.
Koni megint szárnya legzebb tollát áldozta fel a csatára.A toll pehely könnyű, ám annál élesebb szablyává alakult. Lekaszabolta az ő pókját, és sietett az ezütöshöz.Leszúrta annak is az ellenfelét, viszont a menekült már szinte halálán volt.Gyorsan, amit tudott megtett az életéért, és nem hiába!A -sajátos modján előállított- kenőcsnek köszönhetően, hamar begyógyultak a sebek.
Nem jött több pók, viszont amik a többiekre támadtak egyre nagyobbodni kezdtek.... |
*Lúthien kilépett boxának ajtaján, megrázta magát, hogy hosszú, hófehér sörénye és finom, selymesszálú farka csak úgy lobogott és kavargott körülötte, majd kilépett az istállóból, megállt és lassan körülnézett a pihenőponton. A tábor már majdnem egészen kiürült; neki is ideje volt tehát indulnia.
Ütemes, könnyed léptekkel nekilódult, és csakhamar ügetésre fogta magát. Így lépett be a pókokat rejtő félelmes sötétségbe, és folytatta tovább útját. |
*Niphredillie is induláshoz készülődött. Elpakolta finom anyagból készült batyujába az úthoz szükséges holmikat, majd elsétált a közeli istállóhoz, és halkan belépett Eledhwen rekeszébe. A kanca azonnal odaléptetett hozzá, és lágyan úrnője kezéhez dörgölte puha orrát. A tünde kedves, szeretetteljes pillantással nézte egyszarvúját, majd megsimogatta az arcát, és megszólalt:
-Nincs értelme tovább időznünk itt, Eledhwen. -szólalt meg Niphredillie.* -Ha idejében át akarunk érni a Pókok Útvesztőjén, jobb minél előbb útnak indulnunk.
-Igen, Úrnőm. -hajtotta meg fejét készségesen Eledhwen.
Mindketten kiléptek az istállóból, és a Pókok felé vezető kapuhoz ballagtak. Odabent még sötétebb volt, mint eddigi útjuk során bárhol a barlangban. Niphredillie újra elővette kát kristályos üvegcséjét, és az szelíd fénnyel felragyogott a kezében.
-Induljunk. -mondta halkan, és belépett a sötétségbe.
Eledhwen szó nélkül követte. |
Elmosolyodott.-Nevéltsetek minket, ez a kő labirintus kiváló védő környezet ránk nézve....-nézett mosolygón útitársára, aki zavartan nézett másfelé.....
Vad Szél behunyta szemét, koncentrált, majd suttogta.
-Jó írányba haladunk, viszont rezgéseket érzek a földből....egyenesen felénk tartanak.Finoman érintik a talajt, de sokszor egymás után....ezek pókok...... |
*Rendben menjünk! De azt ajánlom, hogy a telepata képességűek figyeljenek, nahogy átverjenek minket! Azonkívül aki tud bocsásson magára védő mágiát. Aki nem tudja ezt megtenni, arra bocsájtok, haő is akarja.* Mondta Ireth, és egy kis bíztatást várt a többiektől. Ez két lényétől meg is kapta. *Igaza lehet* |
- Igaza van. Mennünk kell,hiszen fogy az időnk. Nem várhatunk tovább. Aki velünk szeretne tartani,az jöjjön,aki nem... az menjen amerre jónak találja. Mindenesetre: Sok szerencsét barátaim! - mondta Elektra
Elindultak a kis ezüstös-pók irányába. Könnyű volt követni,mivel a sötétben már messziről látszott a fénye. Nemsokára egy hatalmas labirintusban találták magukat. Olyan volt,mint egy hatalmas terem aminek a tetejét szinte nem is lehetett látni, benne a szürke köves labirintussal.
Honorra pillantott,aki azonnal tudta dolgát még mielőtt a lány megszólalt volna. Szárnyait kitárta és könnyed lendülettel a magasba emelkedett. Egy ideig körözött,majd visszaszállt.
- Óriási ez a labirintus, úgy láttam elvezet egy másik helyiségbe is,mivel a terem végén volt pár nyílás. Vagy le a barlang mélyébe vagy felfelé és ott lesz talán a cél. - mondta a többieknek a pegazus
- Viszont van egy kis baj... Ez a hely mágikus, így egy furcsa erő letaszít,hogy ne tudjak magasra repülni. Bizonyára azért, mert akkor látnám az egész utat és "csalásnak" bizonyulna,ha csak követnetek kellene....
- Semmi gond. Amíg itt az ezüst-pók könnyen vagyunk. Útközben kieszelünk valamit. - mondta a lány és folytatták útjukat |
Könnyedén előlépett a boxából, és kinyújtóztatva a szárnyait, előrekocogott.
A várakozókra nézett.
Két társa közben szintén előlépett pihenőhelyéről, és megállt a labirintus bejáratánál.
Michaelangelo ekkor megszólalt:
- Kaptok tőlem egy, sőt két jótanácsot! Az első: ne várjatok tovább! Fogy az időtök! A második: kövessétek ezt!
Ennél a mondatnál megrázta egyik szárnyát, mire egy fényes, ezüstszín pók esett a tollai közül a földre, és azonnal el is indult a járatok felé.
A hatalmas csődör utánapillantott, és így szólt:
- Ez a pók az óriási, fekete lények lakhelyein túl él. Eléggé sajátos okokból: mivel halála után tömör ezüstté válik, sokáig vadászták, és csak ott talált biztonságra. Ugyanakkor a fekete pókok a kicsinyeiket etetik velük, ha tudják, így ezek a kis ezüstlények elkerülik őket messzire. Remélem megértettétek, hogy ebből a szempontból számotokra tökéletes vezető! Biztonsággal elvisz a túloldalra, igaz, onnan majd magatoknak kell megtalálnotok a pihenőpontot. De ott legalább gyengébben hat majd a fekete pókok elmetrükkje! Mellesleg, ha ide eljutottatok, akkor a második pihenőpontot is meg kell tudnotok lelni! Különben hová lenne a verseny izgalma?
Elmosolyodott.
- Mi nem mehetünk veletek, mert más utakon kell haladnunk. De Nektek sok szerencsét! Ha velünk van a Teremtő, majd találkozunk!
Meghajolt, aztán társaihoz lépett.
Mindhárman felágaskodtak, és szárnyaikkal hatalmas légvihart csaptak!
Aztán mindhárman szorosan becsukták őket, és bevágtattak a sötét mélységbe, Timiék után. |
Szikla. dezdemóna és Timi is megindultak.Több járat is vezetett a Pókok útvesztőjébe.Szerették a kalandot és most sem tettek másképp, mint szoktak, mindenki egy irányba ment, csak ők mentek másik ősvényen.Több órán kersztül baktattak ebben a járatban, de semmi nem változott.Végig ugyenolyan sötét volt és egész végig üres.Nem láttak semmit és senkit.ez nagyon gyanús volt nekik, de nem fordultak vissza... |
Biztos vagyok benne, hogy amennyiben ők is így tartják jónak, velünk jönnek. Nem féltem őket. De tényleg jobb lenne, ha ők is csatlakoznának. |
-És a többikek?Erisziek, legendiek? |
- Rendben. Mejünk. - mondta és a bejárat felé indultak. |
-Végülis....miért ne!-ránézett Vad Szélre, aki nem újongott a dolog miatt, de így tényleg biztonságosabb...
-Na végre!-kiáltotta a fal leomlása kor.-Na mi lesz?Megyünk együtt? |
*Az eddig lezárt járat, ami a Pókok Útvesztőjébe vezetett most kinyílt, utat nyitva a versenyzőknek.* |
*Ez esetben* szólt Ireth *azt ajánlom, menjünk együtt tovább!* |
-Köszönjük figyelmeztetést!-mondta Koni kicsit bocsánat kérően.Bizony félre értette az időpontokat, de okosabb, ha nem magyarázkodik.Vad Szél pedig a háta mögött nevetett hangtalanul.Jót nevetett gazdája és az ő tévedésén. |
Hirtelen óriási kőfal robbant ki a talajból, és elzárta az utat!
Honor volt olyan módszeres, hogy megvárta, míg a két utazó közel ér, és akkor csalta elő, csúnyán megkarmolva mindkét lényt.
- Angelid, ha nem tévedek? - kérdezte szinte udvariasan és kedvesen, előlépve, és megpaskolva szárnyával a falat.
- Azt hiszem nem nyilvánvaló számotokra, hogy az időpontok kötelező érvénnyel betartandók.....Mind. Forduljatok vissza. Remélem tisztán és érthetően fogalmaztam....
Otthagyta a két lényt a kőfallal szemben.
Michaelangelo ezalatt úgy helyezkedett, hogy mindenki lássa és hallja, a pihenőponton.
Mind hallották a kisebb robbanással vetekedő robajt a pókok járatánál.
Finoman megköszörülte a torkát.
- Kalandorok! Fel kell hívnom a figyelmeteket valamire, ami attól tartok, eddig nem volt nyilvánvaló: a határidőket pontosan be kell tartanotok! Nem csupán arról van szó, hogy kizárásra kerültök, illetve a versenyszellem ellen vétetek, ha nem veszitek komolyan....de nemsokára súlyos bajotok is eshet. A felderítők ugyan beszámoltak arról, hogy a tájak vándorolnak, de valószínű, hogy egy vidéken mindenképp át kell majd haladnunk, és ott igen fontos az időzítés. Aprólékos, pontos számolással értük el, hogy nagy valószínűséggel élve jussunk át ott. Ha valaki siet, vagy késik...nem a versenyt veszíti el....hanem a mágikus képességeit, vagy az életét.....Itt, a Vadvidéken, bár Simbelmyne Úrnője már lassan birtokába veszi, meg fognak maradni a mágikus viharok, és az egyedülálló időjárásbei szabálytalanságok, amik miatt pontos határidőket számoltunk ki.
- Mi éppen a tél második szaka előtt járunk...Azokat a hóviharok legföljebb tisztán Jég elemű lények élhetik túl......Nem látok köztünk ilyet.....Így jegyezzétek meg a kegyetlen életbenmaradás törvényét: aki lemarad,....az ottmarad....Ez igaz a sietőkre is. Sok helyütt most egy ünnep folyik....Belekavar a Mágiába....A vadba is! Bármelyik lényre lehet erősítő, vagy gyilkos hatással....vagy...csinálhat belőle varázstalan, megtört lényt......Kockáztatnátok?
Meghajolt.
- Úgy véltem erről tudnotok kell. |
Egy pillantást vetett Vad Szélre, aki biccentett fejével, majd Elektra felé fordult-mosolygón, derűsen, mint mindig:
-Megtisztelő!De Vad Széllel úgy gondoljuk előbb fáradnánk, pihenés előtt.
Vad Széllel együtt bevették magukat a sötétbe.Nem kellett különösebb mágiát használniuk, hisz Koni mindig fenylétt, ha ötétség vette körül.
Abarlangban meg szólalt Vad Szél:-Aggaszt, hogy csak két elemet uralunk, így nem szabad belegabajodnunk egyik hálóba se.
Megálltak.
-A fény a tűzből árad is árad, tehát annak megidésével ne aggódj! Noha nem igazi tűzet vagyok képes gyújtani, szerintem a fény tüze is alkalmas erre a célra. A földből pedig növények nőnek ki, s azoknak pedig vízre van szükégük, s a levegő egy része víz, tehát igen fárattságos munkával mindegyiket megidézhetjük!-fordult hozzá gazdája.
-Igazad van!De féltelek!-s most volt látható először-Isthal-ba érkezésük óta-, hogy a kanca mennyire is fűződik szeretteikhez.Kívül kőkemény, de szeretteire legmélyén nagy gonddal figyel.Koni megsimogatta orrát.
A lelassult percek ismét felgyorsultak, s folytatták lassú útjukat a Pókok Útvesztőjébe! |
Ireth odalépett Eledhwenhez és gazdájához. Kérdő tekintettel rájuk nézett. Nem szólt semmit, hisz tudta, íg is megértik, hogy azt akarja mondani, mennek-e tovább egütt. |
[103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|