A jövő és a múlt találkozik...

- Gratulálunk nevelők! - zendült egy hang sehonnan és mindenhonnan. Rejtélyes volt, zengett, zúgott, magasan és elmondhatatlanul mélyen, belengte a torony előtti teret.

- Bátorságotok és lényeitek iránt érzett szeretetetek bizonyságot nyert! Büszkeségei vagytok Birodalmaitoknak! Most  eljött az utolsó út, amin végig kell haladnotok....s a versenynek vége! Erőtök utolsó morzsái reméljük elégségesek lesznek, de tartsa bennetek a lelket: közel a cél! Csodás dicsőség vagy csak a verseny befejezésének becsülete - ez mindenképp a tiétek! A jutalmatok sem marad el! Tartsatok ki, és három nap múlva (22-én emberi naptár szerint) induljatok el felfelé, de mikor a hajdani város romjaihoz értek, menjetek nyugatnak! Egy üvegfákból álló erdő a végső cél. Nincs semmi más dolgotok, mint eljutni oda.

Egy ideig csend honolt körös-körül, de aztán a hang halkan, csak a versenyzőkhöz szólva, folytatta:

- De próba itt is lesz. A romoktól az erdőig egy hatalmas havas tér nyúlik. Ott sosem szabad zajt csapni. Soha. Aki ott egy szót szól vagy hangos cselekedet tesz - magára szabadítja Nerouan legnagyobb viharát! És bizony nem könnyű csendben maradni....mert az az emlékezés tere! Sok-sok emléketek vár rátok ott. Mindenkire másmilyenek - kire édes.....kire rémes....Legyen erős a lelketek, gondoljatok arra, hogy eddig mennyi mindenen menjetek keresztül - lényeitekkel együtt! A barátság mindig reménysugár!

Az erdőben találkozunk, ha a Mágia megadja ezt a kegyet!