Az unikornis története

Az emberek ősi történetei közül szembetűnő az unikornisé, avagy egyszarvúé. Megdöbbentően régről kíséri a mitológiák mezején az utazót, és a mai napig számtalan találgatás tárgyát képezi a valóság a mese gyökerénél: léteztek-e vajon valaha ilyen lények, létezhetnek-e manapság, ha ma már nincsenek akkor mi történt velük, ha soha nem is voltak, miért született a legendájuk.....Megpróbálom összefoglalni a tudottak lényegét.

Mindenesetre Simbelmyne lényei tükrözik a sok-sok mesét: számtalanok, alakban, méretben, mágiában páratlan gazdagságot mutatnak.

Eredetük pedig bizonytalan, mint a legtöbb ősi dolog eredete. Hogy a sok bizonytalanul közül miért oly népszerű? A válasz egyszerű: a Jó vágyása velünk van, nemcsak emberekkel, de mindnyájunkkal, akinek szíve van, s az egyszarvú a tökéletes Tisztaság, az Ártatlanság, a szépséges, békés Harmónia, az abszolút Jóság jelképe volt a legtöbb történetben.

Szerény véleményem szerint ezért is maradhatott meg ez a máguslény: mi magunk, evilág lakói tápláltuk reményünkkel, és a mai sötét korokban is hiszünk benne, habár növekvő félelemmel az elvesztésétől. A szívünk mágiája jól megfigyelhető bennük manapság.

Nézzünk a valóság legmélyére!

Simbelmyne ezért oly hatalmas: mindig biztos menedék lesz a máshonnan menekülni kényszerülő lényeknek.

Mert az unikornisok élete sokszor volt veszélyes! Szarvukat varázseszköznek, gyógyszernek tekintették, kíméletlenül vadászták őket, s habár ezeket a lényeket csodaszámba ment látni, méginkább levadászni, volt, aki rájött a titokra: a szűzlányoktól nem félnek ezek a teremtmények! Ha egy szűz ment a közelükbe, nem menekültek...s a lány társa könnyedén lelőhette az ártatlan teremtményt.

No igen. Miután kiderült léte, vadászták....De mikor is kezdődött? Mikor született az első unikornis vagy legalábbis az első legenda? Honnan lépett elénk ez a csoda?

A válasz: senki sem tudja. Nagyon rég volt, hogy a világ több pontján is mitológia született egy négylábú, patás, enyhén lóforma, mindig egyetlen szarvat viselő lényről (általában homlokon, de láttam már orron is).

Ha mint máguslény akarok szólni, szintén csak sejtéseket közölhetek: vagy egy ősi, hatalmas lény hozta létre az unikornisokat, hogy szépet és jót alkosson, vagy egy mágus akart halhatatlanságra törni egy tökéletes művel,  vagy maga az ősi, háborítatlan, csodás Természet használta fel maga varázsát "gyermeke" létrehozására. Bizony, a Természetnek van mágiája, nem is kevés! Csak megkötve létezik, számtalan élőben, így sokan soha nem is érzékelik. Az unikornis talán egy mágiát kifejező alkotás akart lenni, valami aktívan cselekvő és tökéletes, "testvérei" védelmére, segítésére. Ki ne ismerné az egyszarvú és a kígyó párbaját? Az ősi gonosz kígyóformát öltve megmérgezte az erdő forrását. Sok lény halt meg a méreg miatt, még több a szomjúságtól. De akkor jött az egyszarvú, eloszlatta az átkot, megtisztította a vizet, elsöpörve ezzel a gonoszt és megmentve az erdő lényeit. Az egyszarvúk legtöbbje erdők mélyén élt.

Ha feltételezésem helyes, akkor a vorstandi Csodaszarvhoz lehettek hasonlók az ősi unikornisok, illetve szárazabb tájakon az eriszi Lionelfhez.

Később, ahogy a Mágia változott az idők során, hol csökkenve, hol növekedve, átalakulva és vissza-visszatérve a kezdetekhez, megszületett az a mai unikornis nevezetű faj, aminek páratlan gazdagságát csak csodálhatjuk.

Becsülendő minden nevelő, aki egy ilyen lényhez közel tud kerüni, barátjává tud lenni, és menedéket nyújt neki itt, közös otthonunkban. Ezzel megmentve valamit a Mágia néha bizony pusztuló gyönyöréből, gyarapítva a Birodalmat.

Hadd mutassak néhány  forrást, amik azt bizonyítjk, hogy milyen hihetetlen nyomokat tud hagyni mágiátlan lényben a mágikussal való találkozás, illetve hogy miféle legendák maradtak fenn:

1. "Az unikornis különös szerzet. Állítólag születését is művészeknek, sajátos művészi perspektívának köszönheti. A perzsa féldomborműveken profilban ábrázolt bikák képét (mely egyszarvúnak látszott) regélték tovább a régi görögök.
   De nem csak bikáról beszéltek, ahány legenda, annyiféle unikornis, ahány ábrázolás szintén annyiféle. Van, aminek lófeje és lóteste van, de van párosujjú patás is, kecskefejű is, melyen a karakteres kecskeszakáll is megfigyelhető.
   Plinius szerint: "...a teste lóra emlékeztet, a feje szarvasra, a lába elefántra, a farka pedig vaddisznóra... Mély hangon bőg; egyetlen hosszú, fekete szarv nyúlik ki a homloka közepéből."
   A szarva régen inkább az orrszarvúé volt, a középkor óta a narvál agyara az.
   Az igazi unikornis autentikus középkori források szerint vad, vérengző, fékezhetetlen. Csak egyetlen módon szelídíthető meg, ha egy szüzet vetnek elébe, ekkor lecsillapodik, a szűz megszoptatja emlőiből, s a békés bestiát azután elvezetheti."
2. "....homloka közepéből kinövő szarvat viselő fehér színű ló. Középkori legenda szerint szeplőtelen szűz segítségével megfogható, gyakran ábrázolják szűzlány ölébe hajtott fejjel. Egyes vélekedés szerint Krisztus megszemélyesítője, a szűz pedig Szűz Máriát jelképezi. Sevillai Izidor a VII. században leírja, hogy az egyszarvú egy döféssel megöli az elefántot. Másik nagy ellensége az oroszlán. Az indoeurópai népeknél az oroszlán Nap-jelkép, az egyszarvú pedig a Hold-jelkép. Anglia és Skócia XVII. századi egyesített címerében az angol leopárd (oroszlán) és a skót egyszarvú szemben áll egymással. Csodálatos csavart szarvát betegség elleni csodaszernek tartották. Sokszor jelölték három színnel a szarvát, a szüzet fehérrel, az érett nőt vörössel, a koros asszonyt feketével..."

3. EGYSZARVÚ (qilin)
   Az egyszarvú az ókori mitológia csodálatos állata. Neve magyarázatát a qi "hím egyszarvú" és a lin "nőstény egyszarvú" szavak összevonásából magyarázzák. Az egyszarvút különféleképpen írják le, de amiben megegyeznek, hogy az egyszarvú egyes részeit különböző állatok testrészeihez hasonlítják: az egyszarvú teste, mint a szarvasé, csak kisebb, nyaka, mint a farkasé, farka bikáé, egy szarva van, amely puha sapkában (ti. ránőtt húsban) végződik, patája lóé, szőre tarka (más változatok szerint vörösesbarna). A források fehér és zöld egyszarvút is emlegetnek. Járás közben nem tapossa el a füvet és a bogarakat, élő füvet nem fogyaszt, kizárólag csodálatos növényekkel táplálkozik. Egyes elképzelések szerint még repülni is tud, és úgy jár a vízen, mintha földön lépkedne. A legrégibb szövegekben a szarvasok vezéreként tűnik fel, de mindenképpen ő az állatok feje (a madaraké a főnix). Megkülönböztető jegye a szarva, amely tompa, így nem tud ártani vele. Az ókori szerzők a ren (emberségesség) morális-etikai kategóriájának megtestesüléseként fogták fel az egyszarvút. Az egyszarvú egyszarvúságához kapcsolódó szimbolikát különféleképpen értelmezik: az egyik változat szerint az ország egységének jelképe, a másik szerint az uralkodó egyeduralmáé. A taoista legendákban a Xiwangmu kíséretébe tartozó halhatatlanok járnak fehér egyszarvún. A régi időkben sok legenda szólt az egyszarvú megjelenéséről vagy elfogásáról, mindkettő az ideális, bölcs és humánus kormányzás kedvező előjelének számított. A hagyomány szerint az egyszarvú több évszázad alatt csak egyszer jelenik meg, egy legenda szerint Konfuciusz születése előtt is megjelent a világban. Kultusza ezért bölcs és erényes emberek születésébe vetett hithez kapcsolódott. A népi hiedelemben az egyszarvú megjelenését fiúgyermek születésével hozták kapcsolatba. Épp ezért hagyományos képi ábrázolásán, a jókívánságokat közlő nyomatokon, színes papírkivágásokon az égből alászálló egyszarvú csecsemőt hordoz. Alakja bizarrmódon összefügg a zsiráffal, ennek magyarázata, hogy a Ming-dinasztia idején az Afrika keleti partjáig eljutott tengeri expedíció ajándékba kapott zsiráffal tért vissza, amit az udvari tudósok egyértelműen az egyszarvúval azonosítottak és a Ming-ház virágzásának és a bölcs császár uralkodásának igazolásának vették.
   (Terebess Ázsia Lexikon)

4. Az egyszarvú a lovak és a hozzájuk hasonló állatok szellemi/lelki vezéralakja. Elsősorban "lóból van". (Más állatok "alkatrészei nem szerepelnek rajta. A "vegyesfelvágott" amiről írtál, az inkább egy sárkányra utal.) Az egyszervú szarva hegyes, így tud vele akár ártani is. A más kérdés, hogy nem teszi. Nem hat rá a tömegvonzás, így nem hagy csak nagyon finom, érintő nyomot, ami azért elég jellezetes. A nyomot a patája által felkvart minimális szél és a lépése nyomán létrejövő enyhe vákuum hagyja, ezért jellegzetes. Mivel a testének sűrűsége és az anyaga közel áll a 3 dimenziós létben létező rezgésekhez, így látható és valamelyest tapintható is. Ha nagyon nyugodt akkor sűrűbb, és egészen fizikális teste van. Ha valami miatt feszült (pl. izgatott), akkor nem lehet tapintani (így elfogni sem).
   Megjelenésének sok oka lehet, de nincs semmiféle köze az emberi lét bármely eleméhez. Mivel nem evilághoz tartozó lény, így semmit nem lehet kiolvasni abból, ha valaki látja.
   Lehet vele kapcsolatot kialakítani és akár ülni is rajta, de azt csak kivételes emberek tudják megtenni. Sok összetevője van annak, hogy valaki ilyen emberré váljon. Ezt már nem részletezem, mert megint hosszú lenne és amúgy is kevesen vannak, akik valóban hasznát vennék