A pegazus története

Szárnyas lovaink legalább annyifélék lehetnek, mint mi, nézzük csak Manwét és Izabót! Vagy akár Chaost és Noxot! De a kezdet mindenesetre egy: a pegazusok a gyilkos gonosz gyermekei. Mind.

Medusa egy hajdan gyönyörű leány volt, de bűne miatt az istenek átokkal verték, hogy szörnyeteggé váljon. Ékessége, a haja, kígyók tömege lett, teste is ezen állatokéhoz lett hasonló. Szíve nem enyhült, megkeseredett lett, majd gyilkos düh kezdte fűteni, így bárki is ment a közelébe, vagy pillantásától dermedt kővé öröklétig, vagy maga a lény áldozatává lett. Perseus győzte le végül emberfeletti bátorsággal és hihetetlen ügyességgel, mert Medusa feje, annak pillantása kellettneki szerelme megmentéséhez. Arról viszont nem tudott, hogy Medusába volt bezárva Pegasus. Medusa hajdani bűne egy temlom meggyalázása volt Poszeidon tengeristennel. Átka után is benne élt viszont a szerelem s annak gyümölcse, így mikor Perseus levágta a fejét, véréből lépett elő a gyönyrű, szárnyas ló. Később Perseus és más hősök segítője lett, és sok történetben szerepel.

Az bizonyos,  hogy a valkűröket is gyakran említik szárnyas lovak lovasaiként, ahogy csatamezők felett szárnyalnak, a holtak lelkeit várva, hogy elkísérjék őket a Valhallába.

A pegazusok tehát sok nagy dolog részesei voltak a világok történetében, és mindig a magasban létező szabadság, hatalmasság szimbólumaként. S mindez egyfajta nemes könnyedséggel egyesül, ahogy a Szél lehet tomboló, pusztító és simító, lágy.

Hogy mennyire összeforrt ez a lény az éggel, azt mutatja a róla elnevezett csillagkép, aminek mellesleg Legenda és Csillagfény II gyönyörű példái (szilnori pegazusok). A hajdani első pegazusok Anárionhoz, Losséhoz, Büszkeüstökhöz lehettek hasonlóak, azóta nagymértékű változás tanúbizonyságai Elbereth, Tündöklő Elenarya és a környezethez való alkalmazkodáséi Lets go és Lord Jaguar. Lion egy igen ifjú eriszi pegazus, akinek képe születése pillanatát ábrázolja, és ő az első Pegazussal megegyező módon jött a világra. A thesztrálok valamikor a történelem hosszú folyama során jöttek létre, pontos eredetük ismeretlen, de a Birodalomban nagy számban élnek, Thesztrál és Kitty ménese kiváló példák.

Minden szabadságot szerető, egyszerre nyugodt és mégis merész, hatalmas és békés, mégis könnyed és esetenként veszélyes lelkűletű nevelő megérti a pegazusok világát, hiba őket lebecsülni! Bennük is látható a Mágia váltakozása, és a világ sokszínűsége, ahogy ma már minden mágikus fajtában tükröződik, de tény, hogy annyira még nem szerteágazóak, mint például az unikornisok, illetve nem annyira az új, emberi kor tükörképei, mint a pegunik.

Íme néhány kutatási eredmény:

1. "...... Pegazust, az ihletettség szimbólumát ábrázolja. A szárnyas paripát leginkább a költői ihlet közvetítőjeként tisztelték az ókorban. A mítoszok szerint amikor Perszeusz levágta Medúsza, a halandókat kővé változtató gorgó fejét, a kifröccsenő vércseppekből megszületett Pegazus, aki azonnal felemelkedett az istenek lakhelyére, az Olümposzra, és a hősök segítőjévé vált. Bellerophontész hérósz lovaként is emlegették, akinek előbb segítségére volt a pusztító Khimaira szörnyeteg és az amazonok elleni harcában, később azonban levetette magáról, amikor a hős az égbe akart emelkedni a paripa hátán. Ezt követően Pegazus Zeusz villámainak és mennyköveinek hordozója lett. Pegazus a szellem szabadságának szimbóluma, és a szabadság megtapasztalásából születő lelkesedésé, melynek segítségével az ember képes felülemelkedni nehézségein és korlátain, és megtanul hősként győzni az élet próbáiban..."

2. Pégaszosz vagy Pegazus szárnyas ló a görög mitológiában, Poszaidón és Medusza gyermeke. Amikor Perszeusz lefejezte Meduszát, akkor ugrott ki a nyakából. Athéné egy arany kötőféket adott Bellerophónnak, hogy azzal szelidítse meg a lovat. Pégaszosz hű segítőtársa volt Bellerophónnak Khimaera elpusztításában és az amazonok elleni harcban. Bellerophón halála után Pégaszosz az Olimposzon lakott és az istenek segítőtársa volt. Pégaszosz patanyomában fakadt a Helikon-hegyen a Hippokréné-forrás (a név szó szerint lóforrás-t jelent), amelynek a vize a költő ihletet biztosította

3. A kelta mitológiában Embar pegazus Manannan tengeristen fia

Érdemes még szót ejteni Arionról, aki egy fekete szárnyas ló volt, Poszeidon és Démétér fia.