Immár 3 éves lettél - hol gyarapodtak látogatóid, hol megfogyatkoztak. De épp ez benned a csodálatos: Nem vagy idejétmúlt, és nem is leszel. Te magad nyújtottál megannyi ember fantáziájának otthont - ezzel összehozva azokat a közös érdeklődésű embereket, akik talán az életben nem találkoztak volna sose.
Épp ezért - immár " hagyományosan " - évenként valakitől mindig kapsz egy kis meglepetést.
Amikor 1 éves lettél közösen - Eris és Én - összeállva dolgoztunk egy kis verses-rímes-könnyfakasztós köszöntőn, amit sikerrel nyújtottunk át Catlynek, a megteremtődnek, aki igencsak meglepődött.
A második év már magányosabb volt: Egyedül kezdtem neki egy kis köszöntőnek, amit - ismét nagy meglepődéssel - fogadott a közös barátunk.
És most elérkeztünk a 3. életéved napjához, ahhoz a naphoz, ami most van. Nem volt valami könnyű dolgom - a Photoshopom befuccsolt, már csak egy szépecske brushra futotta, a többit a hagyományos Paint-tel kellett összehoznom.
És most, az utolsó pillanatokban, amikor már-már le is jár a netezési időm - igen, köszöntőt írok.

Nem olyan könnyű dolog ez: Kitárni a szíved az emberek előtt, hogy mit gondolsz, mit érzel - ez csak a szerencséseknek adatik meg. Ám én mégis ezzel próbálkozom.
Miért?
Mert szeretem Simbelt. Az a 3 év, amit nekem adott, nagyon jó volt. És még remélem, többet is ad majd.
Mert mit is adott?
Barátságot, szeretetet. Na meg két gyönyörű lénnyel is megörvendeztetett: Ewerynnel és Khorallal. És persze 2 nagyon jó baráttal: Catlyvel, és Erissel.
Sorolhatnám még, hogy mi mindent érzek: De időm nem futja rá. Inkább nagy-nagy szeretettel idézek egy ismeretlentől:

By Danyel