TÉLI NAPFORDULÓ

Jégcsapok csüngnek,

lógnak a fákon.

Zúzmara csillog

hűs téli tájon.

Jéghideg szél fúj,

járja a tájat,

megropogtatva

bokrokat, fákat.

Felhőkből friss hó

szálldos a tájra,

hófehér lett már

mindenki háza.

   A csillagászati tél december 21-én kezdődik. Ez az év legrövidebb napja, hiszen ilyenkor delel legalacsonyabban a Nap, és ekkor van az év leghosszabb éjszakája is. A téli napforduló alkalmával a fény diadalát, az élet megújulásába vetett hitet ünnepeljük, hiszen ekkortól kezdtek az éjszakák újra rövidülni, és hosszabbodni a nappalok.

Hólepte tájon,

Süvítő szélben

ülnek a varjak

fák tetejében.

Alattuk némán,

ahol az út van,

jégtündér alszik

befagyott kútban.

Őrzi álmát

három szép csillag,

ezüstös hold is

feléjük ballag.

  A fény újjászületik, napról napra erõsödik. A fény és a sötétség közti örök harcban ismét a Fény kerekedik fölül. A tavasz sem tűnik elérhetetlenül távolinak. Olyan dolog ez, amit érdemes ünnepelni.

Jégvirágon járok én…

Sűrű ködben, télben, erdő rejtekén…

De napsütésben újra élnék, lázban tart, s a

Tavasz dala is felzeng majd!