[3-1]
Urnia mosolya
Kietlen vilgok, lthatatlan stt utak,
Fnyes kdfoltok a spirl galaxisok alatt.
h, te hatalmas, te a minden,
ezrt nem ltni tged sehol sem.
Fantzik vad kpzetben
csak alkotjt sejtem:
m itt egy arc, s vele
megannyi j bartom.
Szem, mely krl
knnyknt csillogunk.
Hajfrt krl leng
lass ritmusunk.
Mert itt minden egyszeri,
teremtmnyei ismtelhetetlenek,
utoljra ltom csodit e nagy
vgtelennek.
S jak szletnek, nlklem
jnnek vilgra,
nem lehet bennk rszem,
mennem kell az j irnyba.
Nincs id, nem ltezik tr
sem.
Kprzatok kzt ressg
dong itten.
Lt - nem lt krdse vlasztalanul
susog.
Ajkaikra tettk ujjaikat
a csillagok.
S tovbb, egyre csak tovbb,
remlve,
hogy lerhetem egyszer Urnim mosolyt. |
Fullads
Tenger vgtelenje
zsongott elttem.
Nap stott a horizonton.
Megvilgtotta arcomat.
Hideg volt a vz
Lbamban minden z
kiltott.
Hullm sprt szerte-szt,
s megtrt a sziklkon
s rajtam.
A Nap mr lebukott,
Kvettem.
lelt a kksg
Fejembl minden ktsg
elszllt: meg kellett tennem.
'Sgd meg neki, hogy szeretem'
Mondtam.
A buborkok messze szlltak flttem.
gi fny tncolt,
Mintha sajnlt volna.
tengedtem magam a mlysgnek -
Behunytam szemem. |
[3-1]
|