|
Témaindító hozzászólás
[103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
 
*Azt ajánlom, mi is induljunk.* Mondta Ireth. Gondolta, tovább is közösen mennek. *Jobb, ha most időben elindulunk.*
Elindult kancáival együtt a következő szakaszhoz vezető úton. Már jó néhány órája mentek, mikor észrevették ők is a kis lényeket, amint Honort vonszolják. Halkan utánuk mentek. Óvatosak voltak, hiszen nem tudták, mi vár rájuk. Egy furcsa teremhez értek. Egy furcsább, élénkebb színű bohóc-félét vettek észre egy trónon. Sajnos ő is észrevette őket.
*Térdelhjetek le a király előtt* szólt mogorván. Irethék letérdeltek.
*Üdvözöllek benneteket Bohóciában. Felállhattok. És most mondjátok, mi járatban vagytok itt.* Szólt kedvesebben.
*Jó estét, nagyúr! Én Ireth vagyok. Ők bedig itt hű társaim Andúne és Ruby. Éppen Simbelmyne versenyén veszünk részt. Többek közt ezt a tájat kell felfedeznünk. Nem szeretnénk se leigázni, sem elfoglalni, sem tönkretenni. Ettől nem kell félned.*
*Renben. Értem ez esetben maradjatok nálunk egy éjszakára.*szólt a bohóckirály
*Köszönjük a szíves meghívást, ám sajnos minket szólít a határidő. sajnos nem fogadhatjuk el. De talán amennyiben visszafelé jövünk, betérünk.* szólt kedvesen Ruby
*Renben van. Megértem. De mivel ilyen kedvesek voltatok hozzám, kérhettek tőlem egy, de csakis egy dolgot. Tehát jól gondoljátok meg, mi az.*
*Ez esetben* szólt Ireth *Azt kérném, hogy eresszétek el azt a pegazust, akit most hurcoltatok be. A barátunk, és nem szeretnénk elveszteni*
*Renben. Elmehet. Sőt, segítek nektek is. Küldök nektek egy segítőt. Hogy miért? Azért, mert a lelketek tiszta. Kérhettetek volna bármit, aranyat, gyémántot, de inkább azt a pegazust mentettétek meg, kit nem is ismertek igazán. De most induljatok. Sürget titeket az idő. A kísérőtök.* Csettintett egyet. Egy kis ezüstpók került elő. Az az ezüstpók, aki nemrégen vezette őket.
*Köszönjük.* Szólt Ireth és elindultak.
Mikor kiértek, akkor Andúne megszólalt:
*Igazat mondott?*
*Igen. Éreztem.* szólt Ireth.
*Én is. Biztos vagyok benne, hogy igazat mondott. És a pók is az, amit nemrég követtünk.* csatlakozott Ruby.
*Tényleg! Megkarcolódott a fekete pókoktól. És most is ugyanott van megkarcolva!* örvendezett And. *Akkor most kövessük.* és elindultak a pók után. |
 Felpattant, kinyújtózott, és így szólt a semmihez, igen emelt hangon:
- Szerencse alatt azt értettem, hogy volt lehetőségünk tervezgetni és csapatban mozogni. Lehetett volna olyan utunk, hogy csak futunk az életünkért. Egészen kényelmes volt ezidáig minden! Ami meg a mindig jobbat kereséseteket illeti: egyetértek vele. De Ti ragadtatok be majdnem egy csapdába, mert kényelmesebb pihenőt akartatok. Pedig jelen körülmények közt, tökéletes ismeretlen, vad mágiával telt tájon járva örülni kellene annak, ami van: a néha kényelmetlen, de garantáltan biztonságos pihenőnek. Mert csoda, hogy ezeket felállítani volt lehetőségünk....Hogy még ágyikót és kiskonyhát és fürdőt és még mit nem........Abszurdum! Tartsátok szem előtt: mi itt valójában felfedezők, némelyek számára betolakodók vagyunk! A versenyünk folyhatna úgy is, hogy kapunk néhány hónapot, és adott helre el kell jutnunk úgy, ahogy tudunk. Segítség, pihenők, minden nélkül, csak magunk erejéből! Nekem ugyan menne.....De mindegy. Nemsokára mind megtaláljuk a képességeink próbáját.....
Becsukta a szárnyait, és könnyedén bevágtázott az új vidékre vezető alagútba.
Hosszabb ideig sötétben, és unalmas köveken vitt végig az út.
Aztán Honor megdermedt, és fékezett.
Nem tévedett: fuvolaszót hallott!
Tovább ment a járatban, minden neszre, rezdülésre élesen figyelve, aztán hirtelen a járat kanyarodott egyet, és Honor földbegyökerezett lábakkal megállt. Hatalmas barlang terült el előtte, ahol a világ legszínesebb lényei játszadoztak! Elsőre emberfélének tűntek, de néha mind a négy végtagjukon futottak, és hatalmas, piros szájuk mjdnem fülüktől fülükig terjedt.
Ráadásul a színes, bohócruhába öltözött, itt-ott csörgősipkás, maszkos, kunkori orrú cipőben szaladgáló, állandóan (rémítőn) vigyorgó lények a barlangok falain, sőt a mennyezeten is szaladgáltak!
Jónéhány a földön, párnákon és kendőkön trónolva lakomázott, mások tüzeket táncoltak körbe, megint mások fogócskáztak, illetve itt-ott a tömegben jópáran mindenféle tárgyon zenéltek. Onnan jött a dallam.
Honor nézte őket, és el sem tudta képzelni miképp történhetett ez meg vele. Kalandba készült....és cirkuszt talál.
Hirtelen a lények észrevették!
És megiramodtak felé!!!!
A harcban felnevelt kanca már fel is vette a megfelelő tartást, hogy minden levágja, mikor a lények hirtelen szétoszlottak, és elkezdtek körülötte táncolni!!!!
Honor álla majdnem lekoppant a talajra.
Aztán a lények elkezdték bevonni! Rángatták, taszigálták, és nemsokára az egyik legnagyobb tűz melett állt, miközben a bohócok körülugrálták, lelkesen gajdoltak, zenéltek, és megbámulták.
Zavartan fintorgott, és azon gondolkozott, hogy miképp tűnhetne el a lények fogadóbizottsága elől, anélkül, hogy sértődés lene a vége, amit nem akart. Michaelangelótól élete végéig hallgathatta volna érte a szemrehányást........ |
*A versenyzők közelében ismét feltűnt a kis papírtekercs a levegőben, köd kíséretében. Mint előző alkalommal, kitekerte magát és ismertette a tartalmát:*
- Ave, Utazók!
Túléltétek a Pókok Útvesztőjét! Bravó!
Most ha megfogyatkozva is, de törve nem, mehettek tovább!
Szép!
De az bizonyos, hogy eljött az ideje, mikor az összes eddigi dolog, ami valóságosnak tűnt, és a létsíkotok része volt, mögöttetek maradjon, és Ti belevessétek magatokat a kavargó zavarba!
Isthal barlangjain átvezető utatok befejező szakasza vár Rátok, de nincs okotok megkönnyebbülni!
Ez a barlangok lakott szakasza, ezerféle értelmes lénybe futhattok, lehet köztük jószándékú és pusztító vágytól hajtott is!
Egy dolog biztos csupán az eljövendő időben: semmi sem az, aminek látszik! És ezekben a lényekben egy dolog közös: mind hihetetlenül értelmes és számító.
Nem egy lény emberi alakban él, és saját kis országa van, rabszolgák seregével. Ők maguknak akarhatnak majd benneteket!
Sokuk az éji lények óriási avagy torzult rokona: hatalmas denevérek, ezerlábú farkasok, bizarr baglyok, és még sorolhatnánk, de Ők pusztán az ösztöneiktől hajtott intelligens vadak, sok problémátok nem lehet velük!
Annál több keservet kell majd kiállnotok a leírhatatlan lényektől, akik csakis itt élnek. Testük a meg-megcsillanó kőhöz, kristályhoz hasonló, emiatt szinte sosem lehet őket észrevenni, és roppant gyorsan, nesztelenül szoktak a járatokban osonni. Az élő, hétköznapi lények különlegesek a számukra, senki sem tudja miért. De az köztudott, hogy ha egy ilyen teremtménynek valami alapján megtetszik egy arrajáró, mit sem sejtő élő, akkor a kő-lény a nyomába szegődik, lassan ráfonódik a szerencsétlen vándor lelkére, és lassan elkábítja, elcsábítja. Csak ilyenkor mutatkoznak, és boldogan ragyogva örökre eltűnnek égi mámorban támolygó áldozatukkal a járatok mélyén....Állítólag így születnek az új kő-kristály-lények valahogy....
Maradjatok józanok, és a különböző tartományurakat és tartományúrnőket tartsátok tiszteletben! Néha egy kis udvariasság többet segíthet, mint minden óvatos alakoskodás!
Ugyanakkor lehetőleg egyikőjüknél se szálljatok meg! Ezzel veszélybe sodornátok magatokat, mert a többi kiskirályt sérthetnétek meg, illetve rabszolgaként ébredhettek, egy tömöc mélyén....
Bármit láttok, ne álljatok meg sokáig, és ne lepődjetek meg!
Buja, az élvezetnek élő lények tízezrei élnek ezen a tájékon. A mérgező, egész eddigi életeteket elfeledtető, altató ételektől a csupán egyetlen cseppel részegítő italokon át az agyat elzsongító, égi gyönyörbe emelő füstökig minden előfordulhat itt, nem is beszélve az olyan anyagokról, amik rég elvesztett szeretteitek, boldogabb idők nagyon valóságosnak kivetített képeit okozzák!
Álljatok ellen a szirének dalának, és siessetek a következő (és egyben Isthalnál utolsó) pihenőpontra!
Vigyázzatok, csavargók! Ezen a szakaszon sokszor tűnhet úgy, hogy jó lenne varázsolni, de itt van a legnagyobb esélyetek rá, hogy felszabadítsátok Isthal Haragját!
Az utolsó pihenőpont egy hatalmas, magas járat végén lévő aranykapu mögött van. Menjetek be, Nektek ki fog tárulni a kapu. Pihenjetek, és készüljetek!
El sem hinnétek mi vár még Rátok!.................
*A tekercs megpördült, majd szertefoszlott.* |
 Este volt.A csillagok erősen ragyogtak az égbolton.Vad Szél már aludt, viszont Koni a hátára rakva fejét merengőn nézte a pislákoló égi pontokat.Mindenkit elnyomta az álom, de nkeki még nem jött szemére.Elgondolkozott sok mindenen.A családjáról, a barlangtól és veszélyeiről-ezek mind ott forogtak fejében....
-Jobb lenne, ha pihennél!-szólt félálomból Vad Szél.
Elmosolyodott:-Nem tudok!Szemeim még a csillagok látváyában akar fürödni,(...) agyam pedig sok választ ad fel, mire választ keresek.
-Lesz időd még az életeden gondolkozni.-találta ki gazdája gondolatait.Mert Koni tényleg már családján elmélkedett.Azokra a kérdésekre sose kapott valászt.
Most, hogy látta, az unikornis ilyen jól ismeri elfeledkezett róla, s csak hamar mélyen aludt. |
*Ezzel most azt akarod mondani, hogy gyávák vagyunk, mert semmi kedvünk egy verseny közben meghalni? Vagy esetleg nem élnénk túl a többiek nélkül?* szólt And
*Na ide figyelj, And! Nem kéne mindenkiben a rosszat keresni! Biztos, hogy Honor nem így értette. És amúgy igaza van. Kérj tőle bocsánatot, majd aludjunk tovább!* Vágta tá Ireth
*Rendben van.* mondta And lenyugodva, és Honor elé lépve bocsánatot kért.
Maj mind a 3-an lefeküdtek. Aludtak. Tudták, itt biztonságban vannak. Egészen addig pihenni fognak, míg nem indul a következő szakasz. Legalábbis ezt tervezték... |
*Ezzel most azt akarod mondani, hogy gyávák vagyunk, mert semmi kedvünk egy verseny közben meghalni? Vagy esetleg nem élnénk túl a többiek nélkül?* szólt And
*Na ide figyelj, And! Nem kéne mindenkiben a rosszat keresni! Biztos, hogy Honor nem így értette. És amúgy igaza van. Kérj tőle bocsánatot, majd aludjunk tovább!* Vágta tá Ireth
*Rendben van.* mondta And lenyugodva, és Honor elé lépve bocsánatot kért.
Maj mind a 3-an lefeküdtek. Aludtak. Tudták, itt biztonságban vannak. Egészen addig pihenni fognak, míg nem indul a következő szakasz. Legalábbis ezt tervezték... |
Kissé unottan állt a "fénykapun" túl, még mindig kinn, érdeklődve figyelve mit tesznek a többiek. Ő egyébként sem ment be, és most egy különös módon elégedettnek tűnő horkantást hallatott.
- Jobb lenne, ha nem keresnétek mindig jobbat annál, mint ami van! Lesz idő, mikor ilyen se lesz. A pihenőpontok nem azt szolgálják, hogy kényelmesen pihenhessünk, hanem hogy pár napot garantált biztonságban tölthessünk. Egyébként meg miféle "mind a négy elemet uraló" mágusok vagytok, ha egy jó alvást sem tudtok valahogy összehozni? Az kis varázs, az nem ébreszti fel Isthal Haragját, akkor meg miért nem intézitek azzal? Arra nem mondtuk, hogy nem ajánlott!
Megrázta sörényét.
- Még mindig nem értitek a Vadvidéket.....Eddig mindent a szerencsének köszönhetünk........ - morogta.
Odahúzódott a kék ég alá, a fűre, és leheveredett. |
*Állj ez csapda! Nekem ez már az elejétől gyanús volt. Ahonnan bejöttünk, az volt az igazi pihenő pont! Mint azt az ott levő tábla is mutatta. Gyorsan ki innen! * mondta And
Ruby közbevágott:
*De Ireth megérzései azt mondták, ez a biztonságosabb része a pihenőpontnak.*
*Igaza is van*folytatta And*Mert ide nem tud bejönni senki. De ki sem tudunk menni. Ezt mutatják a csontvázak is. És te is tudod, hogy a megérzések nem mutatnják meg a jövőt, se a teljes valót, csak egy részüket.*
*Milyen csontvázak???*
*Csak nem azt mondod, te nem mondtad el a valóságmegjelenítő varázst?*
*Háát. Ez már igaz...*
*No de most siessünk!*
Késő, az ajtó bezárult.
*Odébb*szólt Ireth, majd kinyitotta az ajtót egy kisebb robbantással. Mind kimentek.
*Na ugye hogy igazam volt!* mondta And. |
  
Rilnen és Honor is elmosolyodtak Koni vicces szavaira.
Követték Ireth-éket és ők is beléptek a "fény ajtón".
Nemsokára egy üdvözlő hangot hallottak.
- Le suilannon! Im gellui le *achened! - köszönt tünde nyelven a lány
- Örülök, hogy ide találtatok. Úgy néz ki ez a hely a Pókok útvesztőjének a pihenő pontja. Vagyis csak az eleje, az igazi bejárat még kicsit messzebb van, ott a barlang másik felén. - mutatott a kapura
- Ez biztos valami "rövidebb út". - mondta Rilnen
- Meglehet. Mindenesetre Én nagyon örülök,hogy megtaláltuk, így végre tudunk pihenni egy kicsit.
Minden majdnem ugyan olyan volt,mint az előző pihenőponton. Talán a szinek voltak eltérőek. Honor és Rilnen befeküdtek a kényelmes "boxokba" és már álomba is merültek. Elektra a kunyhócskába ment. Főzöt egy kis gyógynövény-teát,hátha a többiek is megszomjaznak. A hálóba ment,majd egy ágyba vetette magát és Ő is elaludt. |
|
Ireth elmosolyodott Koni szavain.
*Hogy hogy 2 pihenőpont van egy pályán?* CSodálkozott And
Ireth kicsit nevetett. *Az nem két pihenőpont, hanem ennek a pienőpontnak egy védettebb része, ahová csak a fényhez értőek tudnak megjeleníteni. De menjünk be.*
*Hogy hogy védettebb része?* kérdezte Ruby
*Úgy, hogy csak innen tudunk bemenni, nincs másik bejárata.* Válaszolt Ireth kedvesen, majd együtt bementek és újra lefeküdtek aludni. |
Koni a pegunihoz fordult és elmosolyodott:-Semmi gond sincs eriszi; inkább pihend ki magadad....majd megoldjuk!
Majd a töddiekhez fordult.
-Engedjetek oda!Noha lefogadom, rajtam kívül mások is értenek a fényhez, jobb lenne, ha érinteném meg.
Kicsit élvezte a hősködést, de tette is rögtön a dolgát.Megérintette a falat, amely beszippantotta volna, de ellen állt.Megfogta a rés száját, és még jobban kinyitotta.Akkora széles lett, vogy még egy pegazus is kitárt szárnnyal átfért rajta.Koni most bohóckodás képp a tömeg mellé állt, meghajolt, kezeit pedig elegánsan a bejárat felé intette:
-Hölgyeim és uraim, lépjenek be a 3. pihenő pont kapuján! |
Koni a pegunihoz fordult és elmosolyodott:-Semmi gond sincs eriszi; inkább pihend ki magadad....majd megoldjuk!
Majd a töddiekhez fordult.
-Engedjetek oda!Noha lefogadom, rajtam kívül mások is értenek a fényhez, jobb lenne, ha érinteném meg.
Kicsit élvezte a hősködést, de tette is rögtön a dolgát.Megérintette a falat, amely beszippantotta volna, de ellen állt.Megfogta a rés száját, és még jobban kinyitotta.Akkora széles lett, vogy még egy pegazus is kitárt szárnnyal átfért rajta.Koni most bohóckodás képp a tömeg mellé állt, meghajolt, kezeit pedig elegánsan a bejárat felé intette:
-Hölgyeim és uraim, lépjenek be a 3. pihenő pont kapuján! |
Feltápászkodott, és hatalmasat ásított.
Kicsit kábán elmerengett, hogy hol is van és miért, aztán elképesztő sebességgel peregni kezdtek a fejében az események: a fogságbaesés, a napokig tartó kellemetlen csüggés, Micha zseniális szabadítási tippje, miután a fészkelődésnek hála elmozdult hullán kiszúrta a tőrt, aztán az a hihetetlen, csupán elmosódott foltkét megmaradt emlék az őrült száguldásról ide.....
Elmosolyodott, bár észre sem vette.
Nyújtózott egy darabig, majd odakocogott a fénylő falfolthoz, amivel szemben ott álldogált a fekete pegazus. Ekkor már újra kifejezéstelen volt az arca.
- Mi történt már megint? - kérdezte unott, már-már nyűgös hangon. |
Ireth szavaira felébredt, majd beleegyezően bólintott.
A kemény össze-vissza kavicsok igen kényelmetlenek voltak. Így a lány hiába helyezkedett, mindig szúrták valahol. Így inkább felállt és odament Rilnenhez. Megsimogatta az unicorn arcát,majd így szólt:
- Érzel valamit?
- Azt hiszem igen. Mintha jönnének páran, de még messze vannak, vagy mégsem... nem tudom pontosan bemérni, de biztos,hogy jönnek.
Bólintott. Hirtelen eszébe jutott az azálea, ami még a másik pihenőponton volt. A barlangfalához lépett és tapogatni kezdte. Néhány perc múlva úgy döntött gyorsít a tempón. Kezeit felemete és valamit beszélt magában. Ekkor a kezei fehéren izzani kezdtek. Végigment velük a barlangfal mellett és megtalálta amit keresett. A falnak volt egy kis része,ami barnásan fénylett. A lány a fényre rakta két kezét,majd mintha csak magába szippantotta volna a fény, eltünt.
Honor és Rilnen azonnal odasiettek.
- Elektra! Úrnőm!- kiáltottak
Mind a ketten megrémültek,olyan hirtelen történt az esemény és aggódtak. Lehet,hogy ez is a pókok egy cseles kis csapdája?!
"Ne féljetek!... Nyudogjatok meg!... Nincs bajom!... Ér..Érintsétek meg a fényt!..."- majd a hang elhallgatott
A két lény Konihoz és Ireth-hez rohant.
- Gyertek! Keljetek fel! Elektra eltünt! Valami van azzal a fénnyel! Meg kell érintenünk azt hiszem. Gyertek! - szólt Rilnen fejvesztve, Honor pedig a fényt tanuulmányozta. |
|
Ireth felállt.
*Kedves társaim!*kezdte*Nagyon örülök, hogy éppségben ideérkeztetek! még jobban örülök annak, hogy ilyan jó csapattá kovácsolódtunk. Bár egy kicsit azért sajnálom, hogy néhányan elmaradtak. Most azt ajánlom mindenki pihenjen, és hogy most ne legyünk majd késésben, amennyiben még ti is úgy gondoljátok, hogy együtt menjünk tovább is.* Mondta, majd visszafeküdt aludni. |
Nagyon örültek, hogy útközben csak pár pókal találkoztak és azokat is könnyedén elintézték Ireth és Koni segítségével.
Honor és Rilnen lefeküdtek, hiszen egész úton gyors tempóban kellett haladnijuk és az előző pihenőhelyen nem pihentek eleget.A lány fel-alá járkált, remélve,hogy Timiéknek, Vad szélnek és a többieknek nem esett bajuk, de inkább a pókok aggasztották. Remélte,hogy nem ébresztették fel út közben a királynőjüket.
Már mindannyian vágyakoztak, hogy kijussanak a barlangból és valamilyen szép erdőbe vagy hasonlóba vezessen útjuk.
Megunva fel-alá járkálását, úgy döntett leül lényei mellé.Egy pillanatra a szeme sarkából rápillantott Konira,majd újra maga elé bámult, aztán pedig a barlang tetején tátongó nyílásra ahonnan a fény szűrödött be.
Rilnen lassan felállt és a járathoz ment. A levegőbe szippantott,majd figyelte jön-e valaki.Úgy érezte van már elég energiája, így örködik egy kicsit.
A lány a pegazus vállára hajtotta a fejét és már-már az álom- és a való világ között lebegett.Nem aludt el,csak pihentette leragadó szemeit. |
Vad Szél egy ideig követte Timiéket-akik bizanyár nem vették észre-, majd látva jóirányba fordulnak, ő is visszat ért azon a járaton, amelyen elindult.
 Nem.Ezt a megpróbáltatást ő sem bírta...El sem indult azútvesztőn, mihelyt meghallotta, hogy pókok laknak odabenn.Egyszerűen visszafordult, s most már saját birodalmában van...Nem haragudtak rá, amiért nem folytatta tovább, sőt örültek, hogy részt vett legalább egy kicsit is ebben a versenyben....
|
Kábé 2 nap. Igen. Honor végig tökéletes csendben lógott fejjel lefelé a barlangban, nemcsak míg számolt, hanem teljes fogságban töltött idejük során is.
Kicsit megtekerte a fejét. Andurya elszántan kapálózott, Michaelangelo meg magában énekelgetett, egyszóval mindhármuk egész jól viselte, hogy a lehető legfurcsább testhelyzetekben lógnak egy....egy éléskamrában.
Honor végignézett a szálak erdején, és nagyot sóhajtott.
Jópár helyen csüngtek hullák, az oszlás különböző fázisaiban az irdatlan teremben.
Honor elmerengett.
Igen, nem voltak hivatalos versenyzők...Igen, a dolguk az volt, hogy másokra vigyzzanak. Igen, valahol békésen akartak kapcsolatot kiépíteni a Vadvidék lényeivel.
De azért valahol kellemetlen így végezni...Pedig nem is hibáztak: udvariasan hatoltak be a pókfészekbe, türelemmel vártak, ahol kellett, Michaelangelo királyi stílusban társalgott a királynővel.
Mégis elkábították őket, és idehurcolták. Fellógatták......
Elnyűhetetetlen szálakkal!!!
Michaelangelo rövid úton végzett mindenkivel, aki azért jött, hogy elvigye őket: lávát küldött alájuk. Tehát élhettek.
De azért jó lett volna kiszabadulni, ha nem is folytatják a versenyt.....
Mindhárman kipróbáltak már mindent, Andurya még mindig adta fel, de a szálak ellenálltak az erejüknek.
Honor jó ideje töprengett már mindenfélén, csakhogy ne kelljen ara gondolnia, hogy fejébe tódul a vér, és emiatt szédeleg.
- Senkinek nincs ötlete? - kérdezte végül.
Andurya mintha meg sem hallotta volnna, vagdosta tovább pengetollaival a szálakat, Micha viszont felpillantott.
- Kedves Honor! Ha lenne, gondolhatod, hogy nem hallgatnék róla! - zengte.
- De az talán nem lenne lehetetlen, hogy a barlang falait kicsit átalakítsam....A pókok borzalmasan zavarják az elmém, de talán nem megoldhatatlan...Tudom, hogy úgy vélitek, nem volt jó ötlet megölnöm az értünk jövő pókokat, mert így talán éppen örökre bespájzoltam magunkat ide, de most ez bejöhet!
Az idős mén nem várt tovább, hanem koncentrálni kezdett.
Honor mellett kapaszkodók alakultak a falban!
- Húzd fel magad rajtuk valahogy addig a koboldhulláig!
Látva Honor kőkemény, keserves küzdelmét, lelkiismeretfurdalás fogta el, de végül Honor odaért a hullához.
- Jó! Most fogd a tőrét, és vágd le magad!
Honor döbbenten nézett rá, mintha megőrült volna, de megtette.
És kiszabadult!
Percek múlva mindhárman odalenn nyújtózkodtak.
- Honnan.....? - kérdezte kórusban a két kanca.
- Lopott tőr....Éreztem benne a Földet és valami mást...Innen tdtam: Tünde-penge! Az viszi a szálakat!
- Most mi lesz? - dobogta Honor közbe.
Micha válaszolt:
- Te továbbmész. Mi meg hazavisszük Őt!
Micha szárnyába kapta a tőrt, és kikapta két szál közül Zenitet.
A pegunit a hátára kapta, és rávigyorgott Honorra.
- Siess! - susogta.
Honor berobbant a járatba, és száguldani kezdett, ahoyg még soha!
Hatalmasat esett, be a fűre, a friss levegő alá!!!
Michaelangelóék meg hazafordultak.... |
  Egyre jobban sűrűsödött a pókháló, de ők nem hátráltak.Csak haladtak befelé, és ennek eredménye is volt.A pókhálók csak egy ideiglenes védett hely volt a pókoknak, vagyis ahogy tovább haladtak kiértek a hálórengetegből.De még mindig nem érték el a pihenőpontot.Mivelhogy később indultak kezdtek izgulni, hogy beérnek-e.Timi egy kört tett egyik kezével, a másikat pedig beletette a másik tenyerébe.Erre a tenyerén megjelent egy kismadár.Timi kicsit meglökte és valamit mormolt neki, mire a madárka megindult, és eltűnt a járatokban.A kiscsapat tovább haladt.Egyszercsak a kismadár visszatért egy fűszállal a csőrében.Úgy gondolták, ahol fény van, ott növények is vannak.Tehát jófelé haladtak.Egy hete nem pihentek semmit.Már csak az a kis remény volt bennük, hogy a madárka megtalálta a pihenőpontot.Több órán keresztül mentek mikor egy picike szűrt fényt pillantottak meg.Erre rohanni kezdtek előre és egy pár perc múlva megpillantották a második állomást.egy óriásit szívtak a levegőbe és lesétáltak egy kisebb füves helyre.Nem szóltak egy szót sem, csak lefekdtek és aludtak! |
Koni Vad Széllel maradt a társaságtól arrébb.Mindketten pihentek.Koni a lény hátára hajtotta a fejét, és talán kicsit el is aludt.
Azonban az unikornis rezgéeseket észlelt az egyik járatból-messziek voltak a rezgések és rossz irányba haladtak.A lány felnézett barátjára, aki a járatra meredt. Felült, és bólintott, mire Vad vágtába kezdett, s a elnyelte a járat sötétje.Erejére támaszkodva ment a sötétben, elérve a pókhálós részt.Egy kisebbe beleakadt a lába, de nem volt elég erős a fogvatartásra, ezért egy könnyű rántással kiszabadult belőle.
Ahogy ment, kerülgetve a hálókat, meglátta akiket keresett!Timiék voltak azok.Biccentett köszönés képpen.... |
[103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Felpattant, kinyújtózott, és így szólt a semmihez, igen emelt hangon:
Este volt.A csillagok erősen ragyogtak az égbolton.Vad Szél már aludt, viszont Koni a hátára rakva fejét merengőn nézte a pislákoló égi pontokat.Mindenkit elnyomta az álom, de nkeki még nem jött szemére.Elgondolkozott sok mindenen.A családjáról, a barlangtól és veszélyeiről-ezek mind ott forogtak fejében....
Nem.Ezt a megpróbáltatást ő sem bírta...El sem indult azútvesztőn, mihelyt meghallotta, hogy pókok laknak odabenn.Egyszerűen visszafordult, s most már saját birodalmában van...Nem haragudtak rá, amiért nem folytatta tovább, sőt örültek, hogy részt vett legalább egy kicsit is ebben a versenyben....
Egyre jobban sűrűsödött a pókháló, de ők nem hátráltak.Csak haladtak befelé, és ennek eredménye is volt.A pókhálók csak egy ideiglenes védett hely volt a pókoknak, vagyis ahogy tovább haladtak kiértek a hálórengetegből.De még mindig nem érték el a pihenőpontot.Mivelhogy később indultak kezdtek izgulni, hogy beérnek-e.Timi egy kört tett egyik kezével, a másikat pedig beletette a másik tenyerébe.Erre a tenyerén megjelent egy kismadár.Timi kicsit meglökte és valamit mormolt neki, mire a madárka megindult, és eltűnt a járatokban.A kiscsapat tovább haladt.Egyszercsak a kismadár visszatért egy fűszállal a csőrében.Úgy gondolták, ahol fény van, ott növények is vannak.Tehát jófelé haladtak.Egy hete nem pihentek semmit.Már csak az a kis remény volt bennük, hogy a madárka megtalálta a pihenőpontot.Több órán keresztül mentek mikor egy picike szűrt fényt pillantottak meg.Erre rohanni kezdtek előre és egy pár perc múlva megpillantották a második állomást.egy óriásit szívtak a levegőbe és lesétáltak egy kisebb füves helyre.Nem szóltak egy szót sem, csak lefekdtek és aludtak!