FrissítésSúgó

Eris	2007.03.04. 00:02 -

[32-13] [12-1]

Honor

Előzmény | 2007.03.13. 20:48 - #12

Honor dühösen köpködve bukkant fel a zátony mellett, és felküzdötte magát rá. Már jópáran időztek a csak térdig érő vízben, Honor pedig kicsit keserűen gondolt arra, hogy neki egyetlen éjszakányi pihenő jutott. Nekifogott levakarni szárnyáról a hínárt és a furcsa, bogáncsra emlékeztető akármiket, amik az idevezető úton lepték el. Sajátos útja volt: már biztos volt benne, hogy közel lehet a zátonyhoz, amikor hirtelen lerántotta egy hatalmas, zöld csáp a víz alá! Foglyul ejtője, bármi is volt, elcsodálkozott zsákmányán, mivel nem azt kapta, amit várt. De nem engedte el. Elindult valamerre, és a félájult Honor rémülten kellett lássa: elfelé mennek a zátonytól!!! Levegőt is csak egy gyorsan létrehozott bűbájnak hála kapott!  Napokon át küzdött az ostoba monstrum ellen, mire végre kiszabadult, napokig úszott, mire ideért, és most fáradt volt és komor. Végül végzett a tollak tisztogatásával, és rádöbbent: teljesen elege van a vízből! Odament a zátony szélére, és alaposan szemügyre vette a sziklát. Aztán kinyújtotta szárnyát, és lesújtott a szélére! Szarva felizzott, ahogy kiemelte a vízből a szikladarabot, ami lehasadt a mágiája után. Leeresztette a zátony tetejére, és elégedetten nézte. A teteje éppen a víz fölött végződött. Honor felmászott kicsiny emelvényére, magára tekerte a szárnyait, összekucorodott, és elaludt.

Elektra

Előzmény | 2007.03.10. 17:16 - #11

Elektra és Rilnen már napok óta csak mentek és mentek.Szinte maguk sem tudták hova.Különösebben nem voltak fáradtak,hiszen a víz minden egyes érintésekkor energiát adott át nekik.Egy napon észrevettek a sűrű ködfelhők közt egy furcsa árnyt.Mintha valami alig látható üveg-lény jelent volna meg és tünt is el ugyanolyan gyorsan és mivel nem háborgatta őket,ügyet sem vetettek rá,csak mentek tovább. Újabb napok követték egymást,de nem történt semmi.Csak pár kisebb foltot pillantottak meg a vízben,de azok is csak picike hal-félék voltak.Ám hirtelen megpillantottak valami furcsaságot,a ködtől nem látták tisztán mi is az így közlebb mentek hozzá.Amikor elég közel értek,látták,hogy egy sárkány alakú szobor szerűség az.Egy sziklán ült a víz felett,mozdulatlanul.Ám mikor már tisztán kivehető volt,nem tünt annyira szobor-szerűnek.Túl élethű volt ahhoz,de mégsem moccant,mintha levegőt sem vett volna. - Mi gondolsz, igazi? - kérdezte Rilnen,de Elektra nem tudott rá válaszolni.Az unicorn,hogy közelebb szemügyre vegye pár lépést tett a mozdulatlan sárkány felé. Az hirtelen kinyújtota nyelvét,hogy beleszagoljon a levegőbe,ahogyan a kígyók is szoktak,majd éles,sárga szemeit Rilnenre szegezte.Olyan hirtelen történt,hogy a kanca megtorpant és gyorsan hátrébb ugrott.A sárkány nem szólt semmit,jobban megnézte a kis csapatot,aztán úgy ahogy eddig kihúzta magát és meredten ült. Elektra és Rilnen összenéztek,majd az elf-tünde a sárkány elé lépett és így szólt: - Üdv Idegen! Az én nevem Elektra, Ő pedig Rilnen. Simbelmyne mági... - Tudom kik vagytok. - szakította félbe a lányt,anélkül,hogy megmoccant volna - A hatalmas mindent tud és mindent lát,hiszen Oron a leghatalmasabb,a legbölcsebb és a legnemesebb. Elektra nem szólt semmit.Várakoztak egy ideig,hogy a sárkány talán mond valamit,de nem.Csak ült és a ködöt fürkészte.Végül aztán intett Rilnennek,hogy menjenek tovább. "Micsoda furcsa egy sárkány.Vajon mi dolga itt?Igazán lehetne kedvesebb." - gondolta a lány magában. A sárkány már alig látszott.Hirtelen gúnyos mosoly jelent meg az arcán. - Mellesleg tudjátok,hogy már 3 napja rossz irányba haladtok? Erre mind a ketten visszanéztek a nagy hüllőre. "Ugyan! Biztos hazudik. Nem tud ez semmit!" - gondolta a lány. - Ha azt hiszed hazudok,bolondabb vagy,mint gondoltam! Egyébként meg,az elmúlt pár napban nem vettetek észre semmi furcsaságot? Egy különös fény? Koncentráció zavar? Szédülés? Egy furcsa árny? - válaszolt a sárkány a lány gondolatára. Erre mind a ketten kétségbe estek.Eszükbe jutott az a szinte láthatatlan árny.Az zavarta volna meg útjukat? Az vezette volna férre őket? Ha valóban rossz fele mentek eddig,akkor bajban vannak és nem fogják elérni a pihenőpontot hónapok múlva sem.De mi van,ha a sárkány csak rá akarja őket szedni? Lehet,hogy pont tőle kell óvakodniuk.Fogalmuk sem volt mit tegyenek. Rilnen kíhúzta magát és magabiztosan visszaügetett a sárkányhoz.Megköszörülte torkát,hogy biztosra menjen,hogy a sárkány figyel rá,majd így szólt hozzá: - Valóban,sárkány? Ha minden úgy van,ahogyan mondod,akkor gondolom van valamilyen út,hogy célba érjünk. - Persze,hogy van. - mondta a sárkány és monstmár Rilnenre figyelt,nem a ködöt nézet. - És feltételezem,hogy Te pontosan tudod,hogy hogyan érünk oda. - folytatta a kanca és fürkészően nézte a sárkányt. - Hmm.Természetesen. - mondta és büszkén megrázta a fejét,mintha csak nem létező sörényét akarná lobogtatni - Én mindent tudok.És még mielőtt a következőt akarnád kihúzni belőlem,elmondom,hogy hogyan is. Rilnen nem szólt semmit csak hallani akarta a választ,közben Elektra mellé sétált.A sárkány büszkén ült és folytatta: - Nos,minden ide érkező,eltévedt vándor megcsodálhatja nemes,gyönyörű és hatalmas énemet,és abban a kiviteles szerencsében lehet része, társaságomon kívül,hogy ha helyesen válaszol egy kérdésemre,én cserébe oda varázsolom,ahova csak akarja.De aki nem válaszol jól az én rafinált és hihetetlenül leleményes kérdésemre,azt a világ-dimenziók legborzalmasabb helyeire teleportálom.El kell ismernem,ez egy pompás és magamhoz méltó ötlet,nemde? Rilnen egy kicsit gondolkodott a hallottakon,majd így szólt: - Halljuk a kérdést! A sárkány büszkeséggel megtelten mosolygott,nagyon látszott rajta,mennyire oda van magáért. - Mi az én nevem? - tette fel a kérdést és gúnyosan vigyorogni kezdett. Rilnen úgy érezte most nagyot hibázott.Fogalma sem volt a válaszról.Ekkot hirtelen megszólalt Elektra: - Finwë Oronrá! Finwë Oronrá, a mindent látó. - mondta. A sárkány nagyon meglepődött.Még soha,senkinek nem sikerült válaszolnia kérdésére. - Úgy van.Nos,...khmm ... ahogy igértem: Hova kívántok menni? - Vigyél minket a pihenőpontra,ahol versenytársaink is megpihennek! A sárkány bólintott,majd magában mormogott valami varázsigét,amire a lány és az unicorn zöldesen fényleni kezdett. - Még valami! - szólt a hüllő - Honnan tudtad a nevem? Elektra csak mosolygott. - Már az elején elárultad: Oron. Oron,mint Oronrá.Innen pedig már egyértelmű volt. - Oronrá,ó igen. Látod! Valószínű,ha az emberek jobban odafigyelnek ékes szavaimra,akkor jobban jártak volna. A kanca és a lány eltüntek,és a zátonynál találták magukat.Ott voltak a világító algák és látták,hogy pár társuk is ide ért,majd utánuk mentek a pihenőpontra.

Timi	Előzmény | 2007.03.10. 09:40 - #10

Dezdemóna rengeteg lénnyel találkozott, amit nem lehet egy nap elmondani sem.És Dezdit sürgette az idő, hiszen a mai nap be kell érnie a pihenőpontra.Tudta, hogy jó felé megy, mert amit a tekercs elmondott, az pont olyan volt itt is.Felemelkedett a víz tetejére és sétálni kezdett.Egy pillanat múlva már láott valami zátonyfélét.És igen!Az vol a pihenő pont.Dezdemóna vágtába ugrott és elindult a cél felé. -Végre!Végre itt vagyok!-mondta magának és felmászott a zátonyra....

Honor

Előzmény | 2007.03.09. 15:13 - #9

Honor megengedett magának egy pillantást a testére, és meg kellett állapítania, hogy rengeteget szálkásodott. Mintha a régi idők kegyetlen edzéseit kellett volna végigcsinálnia! A rengeteg úszás, repülés, küzdelem a fáradtsággal és elemekkel - mindez bizony megedzette! A vizet végül megszokta, de azért őszintén örült, hogy peguninak született, mert így néha elhagyhatta! Most is a levegőt szántotta, pihenésképp. Ha az úszásban fáradt el, általában felszállt, ritkábban felfeküdt a vízre, ha pedig a repülésben fáradt el, vagy leszállt és tempózott, aztán kinyúlt a víztükrön, vagy felhasalt egy jó légáramlatra. A légáramlatok azonban meglepően kiszámíthatatlanok voltak! Idővel, a magasban haladva, rájött miért. Illetve két dologra is rájött! A "Tavak" elnevezés is jogos volt! Ugyanis az egységes vízfelszín alatt sok-sok medence helyezkedett el, ahol pedig két medence határa volt, az eltrő vizek találkozása óriási áramlatokat hozott létre! Nemcsak eltérő hőjük, de néha sós-édes vizük találkozása is okozta ezt. A peguni kanca kíváncsi volt, hogy vajon idővel két medence egy lesz-e, esetleg a vizek örökké így maradnak-e, elvasztva és találkozva, a vad hullámzásokat létrehozva. De ezt most úgysem tudhatja meg. Annyira nem is érdekelte. Ezt vizsgálni a tudósok dolga! Neki meg tovább kell haladni. Ezt is tette. Átrepült az áramlatok felett, aztán úszott-repült, úszott-repült, az édesvizű részeken ivott, és hínárt evett, ha megéhezett. Meglepően jónak találta az első öt nap után! Amit nem szeretett, az a sok hatalmas árnyék volt a mélyben. Főleg a sósvízű tavakban látta őket, és ilyenkor nem bírta megállni a felszállát. Jó magasra. Nem tudott róluk semmit, de hatalmasak voltak, és formátlanok. Ideges lett tőlük. A sok apróbb, már ismert vízi lényt nem bánta. Némelyikük még szórakoztatta is! Ugyanakkor azok a macskaforma, hosszú alakok, vörös szőrrel borítva, hosszú karmokkal és fogakkal dühítették! Kétszer támadták meg, éjjel, negyvenfős csapatban, és kis híja volt, hogy a mélybe nem rántották! Miattuk kezdett el az utóbbi időben csak repülni, mellőzve az úszást. Nagy tereket beláthatott, és biztonságban érezte magát. Utálta az órákat, mikor le kellett ereszkednie a vízbe, hogy pihentesse a szárnyait. De eddig nem esett baja! Ezen a délutánon határozottan jókedvű volt. Bár ködpamacsok végig kísérték útján, ma határozotan nagyon ködös részhez ért! Tegnap éjjel pedig ragyogó foltokat látott a vízben! Örömmel hasította az eget! Közel lehet már a pihenő!

konika

Előzmény | 2007.03.09. 12:07 - #8

Magasan szárnyaltak a víz felett.Pár perc múlva újra a felszín alatt voltak, de pillanatokon belül, ismét érezhették a levegőt, és a buborékok is-amik még ilyenkor is rajtuk voltak-kicserélhették tartalmukat.Ilyen gyorsasággal nem tartott sokáig az út.Erősen megkapaszkodtak vivőik uszonyában, és beszélgettek-olykor a halakkal, olykor egymással.Szerencse, hogy minden fantáziabeli élőlény egy nyelvet beszél, mert ilyenkor nagyon hasznos.Elmondták egymásnak ismereteikt, miről lehet megtudni a ragadozók itt létét és melyik fajta hal barátságos, ha olyan rondán néz ki, hogy még ránzéni is külön erő kifejtés!Végül feltűntek a filágító korallok, majd még távolabb a zátony.Itt a repülő halak márcsak úsztak, mert sekély volt a víz. -Köszönünk mindent, barátaim!-mondta hálásan Koni. -Szívesen!Örülünk, hogy még ilyen fura szerzetekben is barátokra leltünk!-mondta az egyik óriás.Még integettek egymásnak, majd a vizilényeket elnyelték a habok...

Timi	Előzmény | 2007.03.08. 20:43 - #7

Ez teszett Dezdemónának.A víz.5 nap alatt bőven kipihente magát és most nekivágott az újabb utaknak, vagyis vizeknek.Ahogy meglátta a vizeket felcsillant a szeme.Egy pillanatig állt a vízen aztán bele siklott mint a kígyó.A víz alatt folytatta útját.A sötét részeken is látott a víz alatt, hisz víz elemű volt.Könnyedén, de gyorsan úszott a víz alatt.egyenlőre semmilyen élőlényt nem látott.De...mégis, mintha valami árny suhant volna el alatta.De téves risztás, mert csak egy delfin volt.Delfin, de különleges delfin, akinek varázsereje volt.Dezdi nem állt meg.A delfin követte.amikor a delfin látta, hogy Dezdi nem foglalkozik vele, eltűnt.A kanca visszanézet és úszott tovább.Felúszott a felszínre, hogy megnézze milyen a levegő.Óriási köd volt, tudta, jó felé jár...

konika

Előzmény | 2007.03.07. 16:44 - #6

A Vizek Birodalában a napok és az éjszakák végtelennek tűnnek."Talán már le is járt az idő?"gondolták és úsztak tovább szótlanul. Vad Szél is bele jött.Hamarosan tovább tudott úszni, mint Koni, és kevesebbet is pihent.... Egyszer mégis tartottak pihenőt.Pár pillanatra megálltak egy sóhajra.Viszont követték eddig őket, s ez az alkalom csodás volt, hogy a követők lecsapjanakrájuk...Hirtelen Konit nyelte el a mély!Vad Szél ijedten kerste, és kapott útána, de 5 másodperccel később őt is lehúzta az a valami.Ahogy lehúzták, rögtön eszméletét vesztette.Csak annyira emlékezett, hogy buborék kerül a fejére, amitől lélegezni tud....fehér, fekete és arany színű, mosódott alakot lát, és egy lila színű halszerű valamit.A tengerfenéken találta magát, s először ugyanazokt az alakokat látt, majd tisztára élesedett előtte a kép, és hozzá szokott a kék háttérhez.A színesebb alak Koni volt, mellette pedig pár túl méretezett repülő hal!Barátságosan néztek rá. -Ne félj Vad Szél, nem akarnak bántani, csupán kiváncsiak! -Mennyi időre voltam ájult? -Csak egy fél órára!addig beszéltem velük.Elmesélték, hogy már rég követtek és elnézést kérnek, hogy olyan hirtelen lehúztak.És én elmeséltem mi járatban vagyunk erre.Ja és azt elfelejtettem, hogy amiért megijesztettek, ki akarnak engesztelni. ...Elvisznek a zátonyig.Benne vagy? Meglepődve bólintott."Egy csodaló lovagoljon....."fordult meg a fejében és elmosolyodott. A halak megszilárdítottak rajtuk a buborékokat, nehogy szétpukkadjanak a rodeó szerő úton.Az angelid és lova felült az egyikre, erősen megkapaszkodtak a hát üszonyában, amely a háta közepén végződőtt, majd 1 méterrel arrébb folytatódott. -Indulás!-kiáltott el magát Koni és megmarkolta az uszonyt, és Vad Szélt is, aki még nem "lovagolt", tehát elég ügyetlenül, de annál biztosabban helyezkedett el.A kiáltáson kapva megindultak a vidám halak, neki a felszínnek!....

Elektra

Előzmény | 2007.03.04. 15:24 - #5

Lassan követték a töbieket.A járat végénél még egyszer visszapillantottak a barlangra és visszaemlékeztek a történtekre,aztán már ők is kiértek.A "tó" gyönyörű volt.Gyönyörű,mégis félelmetes a maga módján. "Bárcsak itt lenne Honor" - gondolt vissza Elektra a fekete pegazusra,aztán óvatosan beleléptek a tükörsima vízbe.Itt még sekély volt.Nem volt sem túl hideg,sem túl meleg.Egyenlőre.A távolban mintha Koniékat pillantoták volna meg,de nem látszottak tisztán a köd miatt.Majd mentek tovább.A víz már vállmagasság mélységű volt. Rilnen szarvát a víz fölé tartotta,majd kéken izzani kezdett egy pillanatig.Aztán lépet egyet és minha csak egy emelkedőre lépett volna,úgy lépett a víz fölé.Mintha csak jégen állt volna.Szerencsére mind a kettőjük birtakolta a négy fő elemet: a szélet,a földet,a tűzet és persze a vízet,így nem volt nehéz elérni a vizen járás varázsát.Tudták azonban,hogy nem ez a legjobb megoldás,az ellenségek miatt,de ideiglenes megoldásnak megfelelt,majd folytatták útjukat fokozott óvatossággal.

konika

Előzmény | 2007.03.04. 09:32 - #4

Szép lassan mentek a járadban.Kellemetlen lett volna rögtön az úszás előtt elfáradni.Előrelátás képp szedtek  egy kis füvet ételnek....(Koni tollain úgy sem élhetnek......)Sajnos nád nem volt a közelben,ezért feltartott fejjel kezdtek úszni. Szegény Vad Szél!Mivel neki a föld volt az eleme, nem vette jónéven a "tavak" szót, mert nem tudott jól úszni....mikor elfáradt, Koni fogta a fejét, és szárnyaival csapkodva úszott a vízben.ha pedig a lány fárdat el, a addigra kipihent unikornis vette hátára, és így haladtak tovább.Így még a fáradtaknak is volt ideje kicsit aludni!

Honor

Előzmény | 2007.03.04. 00:15 - #3

Lefékezett a járat végén, és lélegzet után kapott. A hatalmas part, ahova a járat kivezetett, mindkét oldalon végeláthatatlan volt! Kilépett az alagútból, és megnézte a sziklafalat, amin nyílt. Nem akart visszafelé menni, ahol bizonyára Isthal barlangjaiba juthatott volna vissza (amire nem vágyott), csupán kíváncsi volt. A sziklafal komor volt, sötétszürke, rideg és kemény. Valahol még tetszett is Honornak, de nem figyelte tovább. Hátatfordított a sziklafalnak, és megnézte újra az olyannyira leírhatatlan látványt: mintha üveggel lett volna leöntve egy sík lap. Semmi rezenés, semmi fodor. Ha az imént  nem lépett volna bele a hajnal hűvösét idéző anyagba, nem tudta volna, hogy folyadék terül el előtte. A szemhatárig....... Semmi sem törte meg ezt a tökéletes simaságot. Semmi. Az ég úgy ölelkezett össze vele, mintha csak saját maga leolvadt mását akarná visszaemelni. Kékes színe volt, de Honor már tudta, hogy valószínűleg ez lesz az egyetlen szín, amit látni fog az elkövetkezendő időkben. Esetleg néha még erősebb jellegtelen szürke válthatja majd fel. Mint egy esős reggel... Nagy levegőt vett, és felszárnyalt. Messze kisuhant a víz fölé. Ott megállt, és megfordult. Aztán egyetlen néma perc után megpördült, és rövid suhanás után belecsobbant a vízbe! 'Jobb, ha megszokom....Egyszer a szárnyam is elfáradna.....' morogta magában, és tempózni kezdett, hisz érezte, hogy a patája alatt nem sokkal még ott kavarog a talaj, márpedig ő az óceánmélységű részek túloldalára kell eljusson.

Eris	Előzmény | 2007.03.04. 00:04 - #2

A menedékbarlang fala hatalmasat roppant, aztán az egész terem megremegett, és rés nyílt a sziklán! Egyre nagyobbra tágult, míg végül egy sötét út nyílt a távolba. Fala sima volt, és nyílegyenest vezetett valahová. A jól ismert tekercs megjelent a járat bejárata előtt, és felolvasta önmagát: "Atra esterní ono thelduin! Hát elértetek idáig! Gratulálunk mindnyájótoknak! Bizonyítottátok bátorságotokat és ügyességeteket! A nemes szívek is kiállták a próbát...... Most pedig feltárul előttetek a folytatás! Isthal barlangjainak vidéke elmarad mögöttetek, és elkezdődik valami egészen új! Készen álltok a következő tájra? Mistrioll tavainál kiderül majd mire vagytok képesek! Ez a táj még ismeretlenebb előttünk, mint a barlangok, mert az első felderítők csak éppenhogy érintették! Amire fel kell készülnötök: víz, víz és víz! Itt nincs szárazföld! Az egyetlen lehetséges pihenőpont, amit találtunk, egy térdig vízben álló zátonyféle. Elég nagy, hogy húsz lény elférjen rajta, de a pihenést csak úgy tudjátok megoldani, hogy felváltva tartjátok egymást. A víz hőmérsékletéről nem tudunk szólni, mert naponta változik! Jégről eddig nem hallottunk...... Mágiát csak módjával használjatok! A vízben soktízezer lény él, némelyikük varázzsal vadászik varázsra.... A néha fellépő rendkívül szerencsés vadvarázst is megtörhetitek, ha bűbájjal éltek, mert ezen ismeretlen mágia segítségével sétálhattok a víz színén! De ne számoljatok vele, mert van mikor jelentkezik, van mikor nem. A zátony a ködös vizek felé van, így mindig tartsatok arra. Akkor talán eléritek. Onnantól majd, mivel a fény csak fakó szürkeséget ad a "tavaknak" nevezett végtelen vizek vidékének s forrása nincs, a szerencsétekre és az éjszaka világító algákra kell támaszkodnotok. Azok általában egyre fényesebbek a partok felé. Így a zátonyig halványuló, utána erősödő fényű algákra számítsatok, amik a víz színén lebegnek, általában hatalmas csoportokban. Kalandorok, tanácsos úsznotok!  De a sok vadász is felhasználja a világító algákat, nem is beszélve a sok zavarról, amit a csapongás okoz a vízben, így igyekezzetek nyugodtan mozogni. A veszélyt, ha már megjelent, csak bűbájjal verhetitek vissza. Ezzel nincs mit tenni..... De reméljetek!  A vizek általában (majdnem mindig) némák, szótlanok, halottként nyugodnak. Most egyedi versenyszakasz tárul elétek, és egy őselemmel kerültök szembe. Egy hetet kaptok a zátony elérésére, de aki nem találja meg, azt két hét múlva reméljük a túlparton. Ám azok hátránnyal futnak neki a következő vidéknek, így próbáljátok megtalálni azt a zátonyt!   Sok szerencsét és kitartást!" A tekercs megsemmisült egy vakító villanással. A versenyzőkre nem várt más, mint végigmenni a járaton, amiből már érezhetően fújdogált a hűs, vízillatú szellő. - Vár rátok a part.... - susogta a szél ezerszínű hangon.

Eris	Előzmény | 2007.03.04. 00:02 - #1

[32-13] [12-1]