|
Témaindító hozzászólás
[103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
  
Igen. - mondta a lány - Mindenesetre van három pihenő napunk.Előbb pihenjük ki magunkat,szedjük össze erőinket,utána bőven ráérünk elindulni. - tanácsolta,azzal besétált a kapun lényeivel.
Az új barlangnyílás mellett kicsit távolabb is volt egy kapuféleség.Ez nem volt bezárva,hanem egy különleges selymesen átlátszó "függöny" díszítette.Belépett.Csodás látvány tárult szemei elé: a barlang tetején beszűrődtek a Nap lágy sugarai és friss levegő áramlott be.A csarnok közepén egy hatalmas szökőkút állt,amiből dúsan csordolgált a szinte fehéren fénylő,tiszta víz.A csarnok bal oldalán egy barátságos kunyhóféleség állt.Kivülről szűkösnek tünt,de belülről szép tágas volt.Minden volt benne,ami egy normális házikóban is: konyha,aranyos étkező,tündöklő mosdó és persze hálószobák hívogató ágyakkal.A csanok jobb oldalán is egy épület volt.Kicsit hasonlított egy istállóhoz.Belülről a box-okhoz hasonló "szobák" voltak a lények számára.Nem volt zárjuk,sem kapujuk,csak egy már nehezebben átlátható függöny volt a bejárat.Voltak bennük is kis kutacskák,így a lények finom,friss vízhez jutottak.Meg persze a kényelmes alvás érdekében jó sok puha fű volt bennük,amiből ehettek is.
"Milyen szépek" - gondolta
- Menjünk! Vegyük be a várunkat! - kacsintott oda a társainak |
 Koni odament és fölvette.Érdekesne találta, mert nem volt benne semmi.
"Biztos akkor tűnt el róla az írás, amikor azt már elmondta....."gondolta.
Ekkor fogcsikorgató, mélyre hatoló zörejre lettek figyelmesek.Koni kiszaladt, s látta, hogy a kristályokkal övezett terem most egy újabb nyílással gazdagodott, láthatóan mélyre lement.Közelebb lépet hozzá, s a tekercs kiugrott kezéből.Fényes gömbé alakult, mely felrepült a nyílás tetejéig, s ott szét robbant.Viszont hagyott egy jelet az üreg szája felett, mely egy pókból és annak hálójából állt.
-Bizonyára ez lehet a Pókok Útvesztője....-mondta halkan. |
*Miután egymás után mindenki belépett, a kapu fölött kis ködfelhő keletkezett, majd egy jól hallható csilingelés után egy levél tűnt fel. Lehullott a földre, majd magától ismét felemelkedett szemmagasságba. Önmagát kitekerte és kristálytiszta hangon "megszólalt", ismertetve a tartalmát:*
- Eljutottatok hát az első pihenőpontra! Szép! De a java csak ezután jön.
3, az az három nap pihenő után tovább kell indulnotok, és utatok igen nehéz szakasza következik!
A Pókok Útvesztőjében bátorságotok és erőtök minden kicsiny darabjára szükségetek lesz!
A járatok labirintus-szerűen szabálytalanná válnak, s vezethetnek bármerre, az irányérzéketekre tehát ne számítsatok!
A sötét járatokban nemcsak önmagatokkal találkozhatok majd! Sok-sok rejtélyes, ősi lény járja őket, de közülük a névadókkal a legvalószínűbb találkozásotok: a pókokkal!
Ezek az ökörnyi, fekete lények ősidők óta odabenn élnek, és hatalmas családjuk igen inteligens! Valamint mindig éhes....
Halálos mérgű csáprágók, altató szőrök, erős, izmos, gyors, nesztelen test, és olyan elme-trükkök, amivel csak a legerősebbek bírnak el.
Ne aludjatok el védtelenül! Bármibe kerül is, mert az életetek múlik rajta!
A pókhálokkal vigyázzatok, ha beleragadtok, csak mágia szabadíthat ki, de minden háló kicsit más, így bizonyos elemtől elpusztulnak, míg egy másik erősíti őket! Az egyiket például tűzzel elégethetitek, de egy másik épp attól lesz elpusztíthatatlan!
Ahol a hálók sűrűsödnek, arra van a központi fészek. Kerüljétek el. Mindig tartsatok a legtisztább, tágas járatok felé, s ha emelkedni kezd a talaj, tudhatjátok majd: jó irányba tartotok!
A pókok nagy tömegben nagyon veszélyesek, mert intelligenciájuk igen szervezett és hatékony csapatmunkát tesz lehetővé, így igyekezzetek ne beszorulni sehová, s ne legyetek gőgösek: nem szégyen a futás, ha egyszer ekkora a vész! A pókok szőre igen erős védelem nekik, kevés mágia hat rájuk miatta! Legyetek velük óvatosak, nagyon kiszámíthatatlanok, a legjobb, ha vagy leszúrjátok őket a hasukon, bár bemenni alájuk igen veszélyes, vagy ha megvakítjátok őket, így könnyebben hagyhatjátok le őket.
A sötétségben csillogó szempárok mindig intsenek óvatosságra benneteket!
A kettes számú pihenőpont az egyetlen barlang, aminek nyitott a teteje, Isthal barlangjai közt. Tehát ahol erősen mozog a levegő és kék eget láttok, az lesz a következő védett megállótok!
Ott újabb három napot pihenhettek majd.
Szerencse kísérjen utatokon. Higgyétek el, szükségetek lesz rá...
*A tekercs elhallgatott és kinyitva a földre ereszkedett. Nem semmisítette meg önmagát...* |
-Valóban!-mondta Koni, ő is kicsit meglepődve.Beléptek.Az egész térség egy mező volt, tele virágokkal, és itt-ott kristály kövekkel.
 Zafír ragyogó szemmel lépett be. A fény a plafonból áradt...mintha igazi napfény sütne.
|
 *Vigyázzatok* mondta és erejével kinyitotta az ajtót. *Ez... Ez... Ez gyönyörű* Mondta Ireth meglapődve |
Örült,hogy versenytársai sorban és épp egészségben érkeznek.
A lapos kövön megpihent.Rilnen mellé feküdt, fejét az elf-tünde ölébe fektette. Nem volt álmos,sem túlzottan fáradt,inkább gondolataiban merült el.Honor kicsit távolabb,szomját oltotta.Elektra kezével lágyan beletúrt az unicorn fekete,selymesen csillogó sörényébe és finoman cirógatta.
Kicsit szomorkodott,úgy érezte teljesen egyedül van lényeivel.Nem igazán ismert a társaságból senkit,csak hallott róluk pár dolgot.Próbált mindig erősnek látszani,de belülről nagyon érzékeny volt.Csak szótlanul ücsörgött.
Szemével céltalanul nézelődött,majd egyszercsak a tekintete megakadt egy kristályosan izzó,fehéres-vörös azáleán.Eddig fel sem tünt neki,pedig igen jól látszódott a kis virág.Kicsit távolabb látott még egyet,majd kettőt,négyet és egyre többet. Feltünt neki,hogy a virág-csoport egy kis utat alkot,jóval távolabb egy barlagfal mögött egy egész kert eleje kandikált ki.
A kanca észrevette,hogy a lány nagyon fürkész valamit.Fejét felemelte és kereste azt a pontot,amit nézett.
- Valami baj van Úrnőm? - kérdezte
A lány habozott egy ideig,majd válaszolt.
- Ez furcsa.Nem hiszem,hogy nő azálea egy barlang mélyén.Hacsak!... - akadt el a szava
Lassan felállt a nagy kőröl és követni kezdte az egyre sokasodó virágokat.Oda ért a barlagfalhoz,majd beljebb lépkedett.Egy kapu volt a fal mögött.
Egy kis ösvény vezetett oda.A kapu vérvörös kristályból volt,két oldalát pompás virágok és kimagasló futónövények díszítették.Olyan vastag volt,hogy három egyszarvú képes lett volna egyszerre bemenni rajta.Látszólag zárva volt.A tetején elkopott,poros és már alig látszó runák voltak.Közelebb ment és próbálta megtisztítani egy kicsit,hátha ki tudja őket olvasni.Valami idegen nyelven írták őket,hasonló volt a tünde íráshoz,de mégis voltak benne eltérések.A lány próbálta felidézni,amiket még kicsi korában tanult egy tünde asszonytól.
"Me...menedék...menedékhely. Nem! Valamilyen hely,de milyen? Gondolkodj! .................. Hát persze! Pihenőhely! Oké,de hogyan jutunk be?" - gondolkodott
Egy ideig habozott,majd visszafordult és a többiekhez szólt.
- Barátaim! Találtam egy kaput! Gyertek! - majd a szépséges kapuhoz vezette őket. |
 *Lúthien kilépett Michaelangelo és az egyik kanca mögül, majd Niphredillie elé ügetett és aprót hajtott a fején.
Niphredillie mosolyogva, finoman megérintette a kanca arcát, majd megölelte és közben halkan, saját tünde nyelvén mondott valamit. Lúthien ugyanazon a nyelven válaszolt, és végül azon kapták magukat, hogy tünde anyanyelvükön tárgyalják ki a verseny eddigi bonyodalmait.
Eledhwen csakhamar csatlakozott hozzájuk, és amint a két beszélgető mellé lépett, azonnal Lúthienhez fordult, hogy köszöntse. Üdvözlésképpen összedörgölték az orrukat. Mindketten mosolyogtak a viszontlátás örömén. Eledhwen is bekapcsolódott a beszélgetésbe, és nagy figyelemmel hallgatta Lúthien beszámolóját izgalmas és hátborzongató kalandjairól. Lúthien a monológ vége felé orrával szelíden mosolyogva Micha, Honor és Andurya felé bökött, majd folytatta történetét az eddigi tünde nyelven. Eledhwen közbevágott és hadarva mondott valamit, mire Lúthien és Niphredillie is halkan elnevette magát.
Mindhárman megnyugodtak lélekben; olyan békét és harmóniát éreztek, amit mindig, ha együtt voltak. A riadalmat feledve vidáman és békésen folytatták a társalgást tündéül, immár teljes zavartalanságban. Újra együtt voltak, és csak ez számított.*
********
 -Tévedtem. Már ő is ideért.-*hökkent meg Eressea a hófehér kanca láttán, de amint magához tért a döbbenetből, ő is szinte azonnal elmosolyodott, és szelíden figyelte a három tünde-lényt.*
 *Feno csak elmormogott egy "Na ugye, én megmondtam!"-ot, és nem volt hajlandó több figyelmet szentelni az ügynek.
|
*Fëanor és Eressea kerülőúton jöttek, és az jóval tovább tartott, de végül odaértek a vérvörös kristályokkal szegélyezett tó partjához. Eressea azonnal a vízhez kocogott, és hangosan, nagy kortyogban szürcsölni kezdte a vizet. Azon az úton, amerről ők jöttek, nem volt víz, és bár jól bírták a szomjúságot is, Eressea eleme mégiscsak a víz volt, amit időről.időre pótolnia kellett.
-Üdv! -biccentett Feno, mikor tompa dobbanással landolt a földön. -Úgy látom, mindenki épségben ideért.
Eressea befejezte az ivást. Körülnézett.
-Nem mindenki, Feno. Az a hófehér kanca, aki a tündével volt indulás előtt, még nincs itt...
Feno elkomorodott, de végül elinzéte egy vállvonással és egy "biztosan nincs baja!" mormolással, majd ő is a tóhoz lépett, hogy csillapítsa szomját. |
Nevetve bólintott a lánynak.
-Végre itt vagytok!
Vad Szél csak biccentett. |
  *Örülünk, hogy életben ideértetetek* mondta Ireth, hiszen Niphredillie régi jó ismerőse volt, így természetes izgult érte és unikornisaiért is.
*Mi is örülünk mindenkinek!* Mondta Rub és And egyszerre. |
 Harsányan, erővel telten énekelt, önfeledten vágtázva előre.
A kristályok örömmel fogadták, és nekiadták erejüket.
A koromfekete kristályok kissé meglepték, de mélyített dalán, s így lenyűgöző mágiát hoztak létre: a falak folyóssá váltak körülötte, mintha a tér új formába akarna lépni, aztán gyönyörű, ragyogó, bolítves folyosót hozott létre az öreg csődörnek. Mást sem kellett tennie, mint haladni, előtte létrejött s mögötte ottmaradt a gyönyörű út.
Aztán egy forduló, és hirtelen a folyós térben egy ragyogó fehér lényt látott meg.
- Kutya legyek, ha ez nem Lúthien! - nevette el magát.
Mögötte a két kanca, akik csendes derűvel követték, bár ugyancsak gyanakodva nézték Michaelangelo folyosóját, most meglepetten elmosolyodtak, aztán biccentettek.
- Gyere! Tarts velünk! - indítványozta a csődör, aztán se szó, se beszéd haladt tovább, de Lúthien így is az alakzatukba került: Michaelangelo mögé, Honor és Andurya közé-elé.
A csődör vígan kocogott a születő járatban, aztán a míves, fekete folyosó eltűnt, s vörös alagutat hozott csak létre a hihetetlen, teret gyúró dal.
A gyögyházszín pegazus vállatvont, és ment tovább.
Aztán hirtelen az alagút beletorkollt egy vöröses terembe.
Michaelangelo belépett, előrengedte a három kancát, s csak aztán, ahogy látta eltűnni a vöröses alagutat, vette észre, hogy elérték a pihenőpontot.
Csodálkozott, de végül az igazi énje nyert: odaépett a társasághoz, elmosolyodott, és széles szárnymozdulattal meghajolt mindenkinek.
- Üdv! Megjöttünk!
Észrevette a tündét.
- Nem Te hagytad el az unikornisodat? Megtaláltuk.
Kacsintott, aztán két végig szótlan partnerével odament a vörös tóhoz, és kortyolni kezdett belőle.
- Tudjátok, nagyon tetszenek nekem ezek a helyek! - szólt felegyenesedve. |
 *Egyik lábáról a másikra állt.*
- Nekem tovább kell mennem, mielőtt lejár az idő - *fordult a kóborlovaghoz.*
- Remélem még találkozunk.
*Biccentett, majd tovább ügetett.
A következő barlangban megpillantotta a folyót, aminek a partján vöröses kristályok nőttek. Jó ideig baktatott a partján, míg nem halk motyogásokat nem hallott az egyik elágazásból. Megállt és fülelt.
Nem telt bele 5 percbe és lábdobogást hallott. Gyorsan körbenézett és meg is pillantotta, amit keresett: egy számára tökéletes nagyságú búvóhelyet. Egy szökenéssel ott termett és bebújt a kristályfal mögé. Onnan leskelődött ki.
Az egyik oldalról nyíló folyosóból egy tucat kobold masírozott ki. Mindegyik harci öltözetet viselt. Nem sokáig haladtak a tó partjánál. Amint lehetett, lekanyarodtak az egyik mellékfolyosóba.
Amikor már nem hallotta a hangjukat Zenit, akkor előbújt és tovább haladt, figyelve a furcsa hangokra.
Csak ment, egyik balangból a másikba, míg újabb hangokra lett figyelmes. Ezek azonban már korántsem hangoztak félelmetesnek vagy baljósnak. Tett előre néhány lépést és megpillantotta az egybegyűlteket.
Odaügetett hozzájuk.*
- Üdv, versenyzőtársak! - *köszönt, majd lehuppant kicsit messzebb a többiektől.* |
 *Niphredillie és Eledhwen hosszú perceket töltöttek az állott szagú, éjsötét barlangban, ám nem kellett vakon botorkálniuk. Niphredillie előhúzott finom ruhája selymes redői közül egy apró, gondosan megmunkált kristálytiszta üvegcsét, és halkan megszólalt:
-Aiya Earendil, elenion ancalima! -*mondta ki a szavakat, mire a kis üveg vakítóan felragyogott, majd mérsékeltebb, kellemes, napvilágot idéző fénnyel lepte el a barlangot.
Az üveg fényében ők is csakhamar elérték a furcsa kereszteződést, ahol szinte gondolkodás nélkül a jobb oldali járatot választották.
Az út végéről halvány fény szűrődött el hozzájuk, ahogy a kristályok szabályosan verték vissza Niphredillie üvegének finom fényét. Még pár perc séta következett, és sárga kristályokkal teli hatalmas barlangba léptek.
Eledhwennek azonnal szemet szúrt egy letört darabka az egyik sárga kristályon, amely kicsit odébb nőtt a többitől.
-Úgy látom, jól hátramaradtunk, Úrnőm. -jegyezte meg halkan a kanca.
-Sile nu, faeste. Cseppet se félj, Eledhwen, hiszen ez még csak a verseny legeleje. Bölcsebb, aki lassan jár, mert az él tovább. Aki rohan, szeles, sokszor megbotlik a nagy futás közben.
-Úrnőm, ha lehetne...? - kérdezte óvatosan Eledhwen. Már hozzászokott, hogy tünde társa gyakorta használ hasonlatokat és jelképesen mondja el véleményét a dolgokról, de jsokkal obban szerette az egyenes beszédet.
-Hiszen ez az utolsó nap...! -erősködött az egyszarvú.
Niphredillie halkan elnevette magát. Pontosan tudta, mit gondol Eledhwen.
-Vagyis hagyjuk, hadd rohanjanak előre. Nem most kell szaladni, és az élre törni, hanem majd akkor, mikor ők már fáradtak, s nem is számítanak arra, hogy épp azok előzik le őket, akik eddig ráérősen, a mezőny végén baktattak. Ez nem gyorsasági verseny, kedvesem, nincs hát okunk rohanni.
Eledhwen megértette. Bólintott.
-Induljunk tovább. -mondta a tünde, és folytatta az utat.
Fél órát tehettek még meg, mikor elérték a gyülekező helyet, és megálltak a versenyzők csoportjánál.
-Aiya! Üdvözletem. -hajtotta meg fejét Niphredillie. Eledhwen azonnal követte Úrnője példáját, s meghajolt.
Mindketten körülnéztek, de éles szemük hiába kutatta azt az egyetlen, kedves arcot. Sehol sem látták...
-...Lúthien! Lúthien hol van? Még nem ért ide? -kérdezte csöndesen a tünde, s bár egyaránt csodálkozott és aggódott, hangja olyan nyugodt és békés maradt, amiből semmi mást nem lehetett kiszűrni csak a türelmet és a bölcsességet.
Eledhwen ennél nyugtalanabb volt, kevésbé palástolta jól riadalmát. Igyekezett mentálisan kapcsolatot teremteni Lúthien Tinúviellel, de a barlang falai nem engedték át gondolatait. Segélykérően nézett Niphredillie-re, aki kérdő tekintettel a versenyzőkhöz fordult.
-Egyikőtök sem látta Lúthient?
...Lúthien még akkor sem hagyott fel a vágtával, mikor belépett a barlangba, és ebben a szédítő tempóban hamarosan elérte a kereszteződést.
-Merre...? -ám még ki sem mondta, máris elfordult balra. Egy darabig még vágtázott, ám a járat egy keskenyebb lett, s végül Lúthien alig fért el benne. A kanca ekkor hátranézett, azt fontolgatva, hogy visszafordult, ám az az egy vékony járat, amin idefelé jött, egyszerűen eltűnt, s mögötte most a keskeny alagút helyett hatalmas tér tátongott. S ez még nem volt minden: bármerre is nézett, mindenfelé csak üregek, elágazások és kereszteződések voltak.
-Mi a...? -nyögte, ahogy tekintete végigsiklott a válaszutak tömkelegén. A falukon koromfekete kristály nőtt... |
| *És remélem a többieknek sincs semmi bajuk!* |
*Ez esetben* kelt fel Ireth* Köszönöm neked Honor* majd honornak is meghajolt
Tovább ment Konihoz *Örülök, hogy nem vagy mérges Rubyra, hiszen neki is igaza volt, mert pont azt az egy kristályt vizsgálta meg, ami nem volt az. Esetleg legyünk barátok?* Mondta, majd Koninak is meghajolt.
|
Koni barátságosan biccentett, amikor Ruby visszajött a kristály vizsgálat után.Nem volt érte mérges, hogy mást állítottak, hisz senki se tökéletes.Ő is szokott tévedni, így megérti.
Felébrett a beszélgetés közben.
-Nem kell izgulnotok, mindenki a lehető legjobban van.-lépett Rubyhoz barátságosan. |
Elmosolyodott,majd Ő is meghajolt úgy,ahogyan Ireth tette.
- Ugyan... Szóra sem éremes.
Majd a fekete pegazusra pillantott.
- Az igazi köszönet Honort illet,Ő söpörte el az a kis hadsereget.
A pegazus lágyan mosolygott,sőt,mintha kicsit elpirult volna.
- Semmiség. Csak tettem a dolgom. - szerénykedett |
*Már csak a többiekért kell izgulnunk* mondta Ruby, majd mind a hárman lepihentek. |
*Már csak a többiekért kell izgulnunk* mondta Ruby, majd mind a hárman lepihentek. |
*Sziasztok. Örülök, hogy ide értetek. Aggódtunk miattatok. És köszönetet szeretnék mondani. Ha ti nam győzitek le a goboldok egy résztét, nem megy oda a többi, minket üldöző kobold.* Mondta Ireth Elektrához lépve, és meghajolt előtte. Naluk ugyanis ezzel a gesztussal fejezik ki egymásnak az angyal-tündér keverékek, hogyha szeretnének valakivel békét, barátságot kötni, összefogni.
*Ez esetben már nincs mitől tartanunk* folytatta tovább beszédét.*A koboldok elbántak a sárkánnyal, a koboldokkal pedig remélhetőleg el tudunk bánni. Főleg, ha van fény a közelben. Hiszen attól félnek a koboldok.* |
[103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Koni odament és fölvette.Érdekesne találta, mert nem volt benne semmi. 
Zafír ragyogó szemmel lépett be. A fény a plafonból áradt...mintha igazi napfény sütne.
*Vigyázzatok* mondta és erejével kinyitotta az ajtót. *Ez... Ez... Ez gyönyörű* Mondta Ireth meglapődve
*Lúthien kilépett Michaelangelo és az egyik kanca mögül, majd Niphredillie elé ügetett és aprót hajtott a fején. 
-Tévedtem. Már ő is ideért.-*hökkent meg Eressea a hófehér kanca láttán, de amint magához tért a döbbenetből, ő is szinte azonnal elmosolyodott, és szelíden figyelte a három tünde-lényt.*
*Feno csak elmormogott egy "Na ugye, én megmondtam!"-ot, és nem volt hajlandó több figyelmet szentelni az ügynek. 
Harsányan, erővel telten énekelt, önfeledten vágtázva előre.
*Egyik lábáról a másikra állt.*
*Niphredillie és Eledhwen hosszú perceket töltöttek az állott szagú, éjsötét barlangban, ám nem kellett vakon botorkálniuk. Niphredillie előhúzott finom ruhája selymes redői közül egy apró, gondosan megmunkált kristálytiszta üvegcsét, és halkan megszólalt: