|
Témaindító hozzászólás
[103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
  
- Itt vagyunk! - kiáltott fel Elektra a két unicorn mögül,majd körülnéztek.
- Üdv mindenkinek! Örülök,hogy mindenki épségben célba ért.
Majd kisétáltak a sötét nyílásból és csatlakoztak a többiekhez.
- Nem hergeltük fel a koboldokat. Ők támadtak ránk. - mondta, válaszolva Honor szavaira.
- Viszont sárkánnyal nem találkoztunk,de többször hallotttunk furcsa,üvöltő hangokat...Nem tudom mi lehetett az... |
  *Üdvözöllek benneteket.* Próbált kedves lenni Ruby
*Sziasztok!*Nyílt meg Andúne is.
*Örülök, hogy itt vagytok*Fejezte be az üdvözlést Ireth.*Nagyon sajnálom, hogy minket hibáztattok. Szerintem ti sem tehedtetek volna mást. De legalább amint beléptetek ebbe a terembe, rátok is kiterjedt a védővarázslat. Nektek pedig Koni, csak azt mondhatom, hogy lehet hogy igazatok van, de az az egy kristály, amit az én unikornisom vizygált meg, az mészkő volt, de lehet hogy nem így van.*
*Ezt könnyen megláthatjuk. Rub ugyanis a kivetítő képességével megvizsgálhatna többat is*vigyorgott And gonoszan
*De az veszélyes* tiltakozott Ireth
*Az lehet, de megteszem, hisz még ott is érvényes rám a védelem!* Mondta Ruby, és eltűnt
Pár perc múlva visszatért: *El sem tudjátok hinni, mit láttam! A koboldog megtámmadták a sárkányt, és... Háát... "meghívták vacsorára" A kövek pedig, hááát, a legnagyobb része igazi kristály, de egy-két darab tényleg mészkő. Igazad volt Koni!*
Ekkor vette csak észre a különös harcost. Kicsit tartott tőle a rossz emlékek miatt, de közelebb ment.
*Üdvözöllek. Mi járatban vagy itt, Isthal gyönyrű, ám veszélyes barlangjában? Én Ruby vagyok.*
*Engem padig Andúnénak hívnak. Ő pedig itt gazdánk, Ireth* Csatlakozott az üdvözlőkhöz Andúne *De hol vannak Rilnenék?* |
 -Mi is láttunk sok mindent!És hiába mondják a más világok unikornisai, hogy amit elsőként fedeztünk fel terem nem igazi kristályokkal volt tele, mert ez-mutatott Koni egy hegyet, amit ő tört le- igazi, és nem színes mészkő!!!Ezenkívül még láttunk egy olyan barlangot, ahol a falból csupa mária-üveg szerű tábla állt ki, és mindegyiken valami kép volt....igen érdekesek voltak....Nem akartunk kivályni egyet sem-nagyon törékenyek voltak! |
  -Sziasztok!Örülünk, hogy nincs semmi bajotok!...Hát láttunk kobold tanyát, világító kristályokat, színváltós kristályokat és ilyen összeporladós és aztán újranövős kristályokat!Szóval mindenfélét!És Ti?
Nagyon örültek, hogy Koniéknak em történt bajuk.Márcsak az erisziekért és a főnökségiekért izgultak! |
 - Értem. - *mondta sűrű bólogatások közepette.*
- Éppenséggel egy versenybe csöppentél. Felfedezők indultak a VadVidék feltérképezésére. Az első részben Isthal barlangjaiban kell utat találnunk.
- Holnapig kell mindenkinek elérnie a pihenőpontot. |
- Kóbor lovag vagyok. - mondta kitérően, kis mosollyal.
- Egy varázsviharban elkeveredtem a társaimtól....
Körülnézett.
- Alighanem a világomtól is. Miféle hely ez? Sosem láttam hasonlót. |
 Kilépett egy sötét szegletből, és nagyot horkantott.
- Csak a harmadikak vagytok.
Szárnyával egy szikla mögé intettt, ahol a két szürke unikornis pihent.
- Ők hozták maguk után a sárkányt.....aki még sok gondot fogokozni. A felzavart koboldokról nem is beszélve, akik még követhetnek!
Nagyot horkantott újra.
- Szép munka...De legalább életben vagytok. - mondta maró gúnnyal.
Felugrott a levegőbe, és eltűnt egy járatban, ami ki tudja hová vitt. |
 Zafír is megérkezett.Boldog volt, hogy láthatja a többieket.Viszont nem ment oda beszélgetni, inkább ivott kicsit a folyóból, és elaludt. |
Kiléptek az egyik folyosóból, d meglátták Timiéket!
-Akkor másodikak vagyunk!-szólalt meg barátságosan Koni.
-Sziasztok!Eddig milyen csodákat láttatok? |
Egy kis idő múlva tovább indultak.Ők is eljutottak arra a helyre ahol Koniék pihentek.Ők is megcsodálták a fura kristályokat, de nem sokáig időztek itt, mert az idő rohamosan múlt.Tovább indultak, de nem arra amerre Koniék.Egy másik utat választottak.Egy sötétebbet és veszélyesebbet.Hála Simbelmyne istenének nem találkoztak semmiféle szörnyeteggel.A sötétség ellen Timi vetett be egy könnyű kis varázst, egy kis világító gömböt idézett fel amely előttük haladt.Így láthattak is valamit.Egy órát haladtak ezen a sötét járaton aztán egy színváltós terembe értek.Lassan-lassan váltogatták a kövek a színüket.ahogy a terem másik oldalára értek, Dezdemóna megpillantott egy vörös kristályt.
-Jófelé járunk!-mondta!
Ahogy kiértek a teremből meglátták a folyót, melynek partján gyönyörű vörös kristályok sorakoztak.
-Márcsak követjük a folyót és megtaláljuk a verseny első pihenő pontját!-örvendezett Szikla.
Több órát haladtak lefelé a folyón amikor messziről megpillantották a tavat és annak vörösen tündöklő partját.Lerohantak a partra és boldogan keresték meg a pihenőpont jelzését.
-Ezen túl vagyunk!-mondták majdnem egyszerre.
Lefeküdtek egymásmellé, beszélgettek, és várták a többieket.
Büszkék voltak magukra, de tudták, a neheze még hátra van.... |
- Üdv - *válaszolta a furcsa szerzetnek.*
- Hát te mi járatban vagy errefelé? - *kérdezte.
Türelmetlenül toporzékolt.* |
Az ifjú hirtelen lépett a barlangba.
Arca komoly, sőt, gondterhelt volt, ahogy a tenyerén táncoló lángokat figyelte.
De a paták kopogására felkapta a fejét, a lángok eltűntek, és a harcos maga elé lendítette kaszáját.
Aztán észrevette a kasza és a karja kéken ragyogó gyűrűi fényében, hogy mivel van dolga, és megnyugodott, sőt, kissé el is mosolyodott.
- Üdv! - kiáltotta a fehér peguninak.
|
*Zenit szinte utolsóként lépett be a barlangba.
Orrát egyből megcsapta az állot, furcsa szag.
A keskeny járat, amiben eddig haladt, most kiszélesedett és egy kereszteződésbe torkollott. Beállt középre és azon tanakodott, melyik lenne a helyes irány. Végül egy-egy kis varázslat mellett döntött.
Szarvából 3 fekete színű kötélhez hasonló, mégis a levegőben lebegő és haladó szál jelent meg, amikor gyorsan el is tűntek Zenit szeme elől. Néhány perc elteltével a legalkalmasabbnak tűnő járatból a szál remegni kezdett, mire a másik kettő szertefoszlott.
Zenit beügetett a választott járatba. Néhány perc totális vakság után elkezdett világosodni és megpillantotta az első kristályokat. Ezek viszont nem vörös színűek voltak, hanem sárgák.
Mivel erre indúlt, nem akart visszafordulni,ezért ment tovább a kristályok mellett. Néhányat megszemlélt. Egy kisebb darabon, ami különállt a többitől, megakadt a szeme. Közelebb lépett hozzá, megfogta szárnyával és letörte.
Erre a barlang halkan morgolódni kezdett és megremegett. Zenit körbenézett, de nem látott a furcsa jeleneten kívül semmit. Tollai közé csúsztatta a piciny kristályt és továbbállt.
Az út ismét elvékonyodott, majd a korábbinál is nagyobb barlangban találta magát. Ennek a barlangnak a közepén tündérek játszadoztak. Amikor megpillantották Zenitet, rávetették magukat. Mindegyik csak egy kicsit szeretett volna segíteni neki. Zenit nem tudta, hogyan állíthatná le őket. Aztán hirtelen eszébe jutott!
Megkérte a tündéreket, hogy álljanak sorba. Ez eltelt egy kis időbe, mert mindenki minél előbbre akart állni. Zenit türelmetlen volt. Menni akart tovább! Végül sikerült egy sorba állniuk a tündéreknek. Zenit behunyta szemeit és mire kinyitotta, minden tündér megkötözve feküdt egymás mellett.
Zenit elügetett mellettük és ment a következő barlangba...* |
Felpattantak.Vad Szél mérgesen nézett rájuk.
-Hagyjatok békén!-szólalt meg morgó suttogás szerő hangon, mire az üldözőket egy csapásra két oszlop-kinyúlva a falakból-össze csapta.Indultak tovább.Közben ami orkkal vagy más teremtménnyel találkoztak elintézték, és sok új dolgot is felfedeztek.....így jutottak el tóhoz.
Zafír is így tett, azonban neki nehezebb volt, de ő is sok mindent felfedezett és látott.... |
A kristálysárkány megdöbbent, ahogy a füstszerű alak, meg a két szürke unikornis hirtelen eltűnt, és csak a dobogásuk hallatszott. Aztán három másik lény is feltűnt, és vágtázni kezdtek elfelé.
A hatalmas lény megörült, hogy még többet ehet majd, és utánuk vetette magát.
Hihetetlenül csendesen követte a rohanókat, és mivel a gyakorta előforduló kristályok erőt adtak neki, el sem fáradt.
Egyszer megpróbálta még bevetni elme-trükkjét, de hiába volt a herés, a mező, az állatkák, a sérült őzike, alig lassultak, és nem álltak meg!
A nyomukban maradt, sietett, sietett, és éppen mikor elérte volna a két szürkét, azok berontottak valami nagyobb barlangba, ahová nem tudott bemenni!
Hatalmasat bömbölt, de a védővarázs, és a lények külön pajzsmágiái egyszerűen nem engedték be!!!!
Megpróbált betörni, de nem sikerült!
Felordított, és végül elfordult, bemászott egy sötét járatba, ami az ismeretlenbe nyílt. |
Ruby és Andúne észrevette Elektráék csaptát. Gondolatátvitellel közölték velük, hogy jöjjenek utánuk, Láthatatlanná váltak, Irethet is azzá tették, de úgy, hogy Elektráék lássák őket. Sietniük kellet, hiszen jöttek a koboldok. Éppen eleget pihentek, még ha másnak nem tűnne elégnek. Hiszen négy napja járnak, csak pár órát aludtak, meg most pár percet pihentek. De nekik ennyi is elég volt. Vágtának eredtek. Újra meglátták a csörgedező patakot. A mellett futottak tovább.
*Átvertek!* Mondta a mindig mogorva és makacs Andúne.
*Legközelebb majd használjátok a látnoki képességeteket.* Tanácsolta Ireth.
*Amelyiket most kaptuk? Amit And -hihi- fölöslegesnek tartott? Ami arra jó, hogy megtudjuk azt a jövőről, amit csak tudni akarunk?* mondta Ruby.
*Igen, azt.*
*Rendben, de haladjunk már! Hátha még ma odajutunk!* mogorváskodott And.
*Oké!* Helyeselt Ruby
Így hát tovább haladtak. (helyesbítek, vágtattak, hisz még ma be akarták fejezni a versenyt) Újra megjelentek a vörös kövek. Hirtelen egy réten találták magukat, ahol rengetek vörös virág volt.
*De hisz ez az Erdőnkben jól ismert Fentison Gentusco, vagy ahogy az emberek nevezik: vörös here!*Tört elő Andból az okoskodó unikornis. A többiek csak mosolyogtak, főleg azon, amilyen büszkén mondta el eme szavakat And. Akár egy múzsa. A réten őzek, nyulak futkároztak boldogan. Nem vették észre sem Irethet, sem kedvenceit, hiszen még mindig láthatatlanok voltak. Tovább vágtattak. Találtak egy megsebzett őz gidát. Andből előtört az eddig még nem látott kedves unikornis, és meggyógyította. Tovább siettek, mielőtt a kis állat megköszönhette volna segítséget. A rét végére értek. A kövek, amik eddig zöldek voltak, újra vörös színben tündököltek. A folyó is újra mellettük folydogált.
Tovább igyekeztek. Még itt is voltak Fentison Gentuscok, de már megjelent fehér „társuk”, a lóhere, unicorn nyelven Fentiscon Gentuscon. Tündéreket is láttak, de nem vetették el láthatatlanságukat, tanultak az esetből: Nem bízhatnak senkiben, csak magukban. A barlangban festett képek is voltak. Ezt ábrázolták:
1. Egy vérző pegazus, 2. Egy unikornis közeledik a sebesült lény felé 3. fölé hajol 4. Már együtt játszadoznak (And szerint meggyógyította a pegazus az unikornist, valószínűleg ez így is van.)
A sötétség végén észrevettek valami fényeset. Tovább vágtattak. Sok-sok Szentjánosbogár táncolt egy tó körül.
*Tudjátok, mi a dolgotok!*Mondta Ireth.
Az unikornisok bólintottak, Lehunyták szemeiket, és erősen koncentráltak. Majd Rub megszólalt:
*Úrnőm! Ez az.*
*Végre! Négy nap kemény vándorlás, vágtatás után itt vagyunk! Megérkeztünk.* Igen. Itt volt a cél. Védő varázslatot mondtak magukra, hogy nyugodtan pihenjenek, hiszen az mindentől megvédte őket. Tekinteteikkel Elektráékat keresték. Tudni akarták, ők jól vannak-e. Hisz részben nekik köszönhetik életüket. Köszönetet akartak fogadni, és szerettek volna összefogni velük, hiszen így mindenkinek könnyebb! Plussz, hamarabb észreveszik a veszélyt, és védekezniük is könnyebb.
|
Minél bentebb mentek a kis morajok egyre jobban hallhatóak voltak.A "kavics" fénye is egyre gyengébb lett.Rilnen megállt,beleszimatolt a barlang levegőjébe,majd elfintorodott.
- Fújj! Itt valami bűzlik. Nekem ez nagyon nem tetszik. - mondta a kanca körülnézve szeme sarkából.
Elektra behunyta a szemeit, közép és mutató ujját halántékához helyezte és erősen koncentrálni kezdett.
"Homályos képett látott. Látta,ahogy a koboldok közelednek és támadásra készülnek."
- Másik utat kell találnunk! - ám mire észbe kapott volna feltünt előtte egy kobold. A barlang plafonjáról lógott egy zöld nyálkás ragacson és egyenesen rávicsorgott.
Meglepettségében hátralépett és megbotlott egy kisebb köben.A földre zuhant.Mire feleszmélt egy seregnyi kobold érkezett és körülvették őket.Az elf tekintetével az unicornt kereste.Rilnent is elözöntötték a koboldok.A hátára szökkeltek és a sörényébe kapaszkottak,de Ő egy pár bakkolással és magasba ugrással könnyedén "lerázta" őket magáról.
Az elf karját támadás-szerűen megemelte.
- Stupor!
A koboldok csak úgy zuhantak a földre a kábító varázslattól.
- Stu..... - ám mire megint kimondhatta volna,az egyik kobold a karjára ugrott és kis híján beleharapott.
Csak jöttek és jöttek.
Hirtelen egy hatalmas szélvihar elsöpörte az összes koboldot.Ez a vihar úgy legyengítette őket,hogy inkább visszavonultak.
Honor volt az.
A pegazus visszahúzta hatalmas szárnyait,majd felsegítette a lányt.
- Minden rendben Úrnőm? - kérdezte
Az elf megölelte a csődör fejét és a fülébe súgta:
- Igen. Köszönöm.
Majd aggódóan körbenézett.
- Rilnen! - kiáltott fel aggodalmasan
- Itt vagyok! - szólt mosolyogva a kanca a lány háta mögül
- Nézzétek! - mutatott a szarvával egy újabb nyílás felé - Az érzékeim azt súgják,hogy menjünk arra.Azok a kis bestiák biztosan nem fognak mégegyszer próbálkozni,hisz túl kimerült a csapatuk.
Bólintottak,majd elindultak.
- De Rilnen! Hogy hogy még csak egy karcolás sincs rajtad és a fejedet nem támadták? - kérdezte Honor
- Fogalmam sincs. Nem csináltam semmit. Viszont alig láttam valamit,de még szerencse,hogy a szarvamból áradt egy kis fény...
- Ez az! - kiáltott fel Elektra - Nem bírják a fényt! Amikor a kő kezdett kimerülni,akkor támadtak.
- Nem probléma! Majd az én szarvam világít! - jelentette kis büszkén a kanca. A lány akarta mondani neki,hogy ne fárassza ki magát,így is pihenniük kellene. De ez most komoly dolog volt. Szükség volt a fényre és ide a kavics már nem volt elég. Mellesleg már amúgy sem kellet sok idő,hogy célba érjenek.
- Jól van. De spórolj az erőddel. - intett
A távolból két unicornt pillantottak meg.
Elektra felismerte őket a beszédnél, Ruby és Andúne voltak azok.
Talán célba értek?
|
Suttogás, néha halk mormogás, röfögés, surranó árnyak........
A járatokban sokminden mozog!
Rémálombaillő ősi lények, orkok, az új vidék mágiájából előlépett árnyak, lidércek, manók és....koboldok....
A kis gonoszok nagy csapatban háborúzni, ölni is tudnak.....Most pedig feldühítették őket!
Megzavarták nyugalmas mindennapjaikat a barlangban, ahol koboldemlékezet óta éltek, átgyalogoltak rajtuk, megrémítették őket, egész eddigi világuk a romjaiban hevert!
Kik lehettek ezek az idegenek?!
A koboldok megzavarodtukban, hirtelen ültek tanácsot, és végül hirtelen döntöttek.
Kirajzás lesz!
A hihetetlen alak, aki végül körükbe ment, és kivezette a lényeket tanyájukról a tágas barlangokba és járatokba, elégedetten elmosolyodott, és tovatűnt.
A fekete lények pedig, fegyvereiket szorongatva, nekiindultak, ki erre, ki arra.
Egy nagyobb csoport elindult arra, amerre valami színes dolgokat láttak. Haladtak, haladtak, morgásokkal rászólva azokra, akik félelmükben vissza akartak fordulni.
Hihetetlen terembe jutottak, ahol a színeket kövek hordozták! Ámulva nézték őket!
Aztán egy nagyobb követ megkerülve két alakot vettek észre. Rövid riadalom, majd hosszú motyogás után elindultak a támadóikra hasonlító lények felé. Egy négylábú, bíborfoltos...meg valami....furcsaság felé.
Három csapat hosszú kobórlás után egymásba futott, majdnem egymásnak rontottak, de aztán csak felismerték társaikat, és egyfelé haladtak tovább.
Egy patak partjára jutottak, ahol ámulva figyelték a világító kristályokat! Követték őket, lelkesen csevegtek nyelvükön, és akkor meglátták az egyik betolakodó csoportot!!!!
A bosszúvágy mindenki lelkében egyszerre lángolt fel.
Felüvöltöttek, és rárontottak a hármasra!
Az összes többi "kivándorolt" koboldból csupán három követett néhány rejtélyes nyomot, egy kicsiny csapatot alkotva.
Furcsa helyre jutottak, színes kövek közé.
Letörtek belőlük, nézegették őket, aztán nagy ricsajt csapva összevitatkoztak valamin.
Észre sem vették, hogy a közelben két unikornis üldögél néha valami jelenésféléhez szólva, akinek nem volt teste.
De az a hatalmas kristályos testű sárkány, aki a letört kövek alól kúszott elő kigyótestével, és felsivított-bömbölt, már mindenki figyelmét magára vonta!
A sárkány fel akarta falni a két unikornist, ezért hozta létre körülöttük az illúziót, hogy révbe értek. A tündéket, s a vörös köveket is, amik messze nem voltak kristályok, de a lényekkel sikerült azt láttatnia.
De a koboldok, akik most rémült visítással futottak el, megzavarták!
A sárkány dühöngött, kövek, azok darabjai és szilánkjai zuhogtak mindenfelé, ahogy kimászott rejtekhelyéről, és végül a lény megfordult, célbavéve az unikornisokat.
Hát nem várja meg, míg elalszanak, könnyű lakomát adva! Elbánik velük most! |
Néhány óra pihenő után egyszerre ébredt fel Ireth és Ruby. Nyögéseket hallottak. Andúne volt az. Vérzett.
*Gyorsan, Ruby segíts rajta!* Mondta Ireth sírva. Andúne gyorsan felállt és gyógyítani kezdte barátját. Ruby kinyitotta a szemét. *Sikerült!*ordította And.
*Micsoda?* Kérdezte Ruby furcsálkodva
*Majdnem meghaltál, Rub* modta Ireth. Sírt, de már a boldogságból.
*Igen?*
*Igen. Nem emlékszel semmire?*
*De, most jut eszembe, hogy egy kobold jött és belém mart.*
*Jól van na. Most már irány. Előre!* Mondta And és tovább indultak.
Visszaemlékeztek, mi is történt eddig:
Jöttek egy folyó partján, ahol kövek voltak. Mészkövek, tünde varázslat alatt. Segítettek Koniékon. A folyó kitágult, át kellet rajta úszni. Tónak néztek, pedig csak a folyó tágult ki. A folyóban nem volt semmi élet.
Eddig jutottak el. Tovább indultak. Ők is eljutottak a kobold tanyáig. Láthatatlanná váltak gyorsan, hogy átjuthassanak. Menet közben sok koboltot láttak. Minden zöld és nyálkás volt. A víz is. A vörös mészkövek eltűntek. Sikeresen átjutottak koboldtanyán, így újra léthatóvá válnak. A vörös kövek újra itt voltak. Feltűnt egy tündér is:
*Gratulálok! Még senki nem jutott át a koboldtanyát. Hogy hívnak benneteket? Miben segíthetek? Mi járatban vagytok?* kérdezte
*A mi neveink Ruby, Andúne és Ireth.* - mondta Rub.
*Simbelmyne mágikus versenyén veszünk részt* mondta Ireth*Egy tó végéig kell eljutnunk*
*Hihi* nevetett a tündér
*Mi van!* Mogorváskodott Rub.
*Oda nem jutnátok el egyedül, de segítek nektek* Csettintett egyet. Megjelent egy kis pocsolya.*Ez az a „tó”. Ide kell eljutnotok, Mostmár megpihenhettek. Vége a versenynek*
*Jellemző Catlyre. Furfamgos feladványok.*Mondta And durcisan.
*DE miért kell erre a rövid távra 7 nap?* Kérdezte Rub.
*Azért, mert ez volt a rövidebb út. De mindegy itt vagytok, és végig értetek a rövidebb, ám nehezebb úton. Aludjatok. Mi, tündérek majd vigyázunk rátok* Szólt a tündér újra. Rubyék lefeküdtek, és álomba merültek. Végre végig értek a „pályán. |
Az afrai csapat már jó mályen járhatott amikor az egyik járat szűkülni kezdett.Mindannyian úgy gondolták tovább kell menniük, tehát tovább mentek.Mikor nagy nehezen átfurakodtak a szűk járaton beértek egy kisebb csarnokba amiben iszonyú büdos volt és valami zöld folyós ragacs volt a járat falán és még a plafonon is.Szikla most megszólalt:
-Ez kobold tanya!El kell mennünk!Siessünk!
Azzal kapkodni kezdte a lábait és a többiek követték.Végre átértek a csarnok másik oldalára a kijárathoz de egy kobold eléjük ugrott.Szikla ismerte a koboldokat, tudta, hogy ő csak őrködik és egyedül van, tehát egy óriásit nyerített rá, mire az elszaladt.Kiértek.egy patakocska parjánál találták magukat.Ennek a járatnak csak a tetejéről lógtak kristályok de ezek világítottak!egy darabig figyelték a foszforeszkáló kristályokat és a környéket, de nem láttak veszélyt bennük!
-Most itt pihenünk!-jelentette ki Timi-Majd felváltva őrködünk, bár úgysem maradhatunk sokáig!Elöször én maradok fenn!
Azzal a két ló lefeküdt és behunyta a szemét! |
[103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Mi is láttunk sok mindent!És hiába mondják a más világok unikornisai, hogy amit elsőként fedeztünk fel terem nem igazi kristályokkal volt tele, mert ez-mutatott Koni egy hegyet, amit ő tört le- igazi, és nem színes mészkő!!!Ezenkívül még láttunk egy olyan barlangot, ahol a falból csupa mária-üveg szerű tábla állt ki, és mindegyiken valami kép volt....igen érdekesek voltak....Nem akartunk kivályni egyet sem-nagyon törékenyek voltak!
-Sziasztok!Örülünk, hogy nincs semmi bajotok!...Hát láttunk kobold tanyát, világító kristályokat, színváltós kristályokat és ilyen összeporladós és aztán újranövős kristályokat!Szóval mindenfélét!És Ti?
- Értem. - *mondta sűrű bólogatások közepette.*
Kilépett egy sötét szegletből, és nagyot horkantott.
Zafír is megérkezett.Boldog volt, hogy láthatja a többieket.Viszont nem ment oda beszélgetni, inkább ivott kicsit a folyóból, és elaludt.