|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.10. 20:35 - |
Hatalmas csoport vidáman csevegő lény érkezett a gigantikus mágikus vihar után megjelent sziklafalhoz. Igen, ez volt a Mágia nyomán megjelent új vidék kezdete. A Vadvidék kezdete.
De a lények vidáman és önfeledt könnyedséggel átvágtak a laza erdősávon, a szárnyasok átlendültek felette, aztán az erisziek hada megállt a sziklafal előtt. Csalóka volt a látvány: a közönséges hegyeknek tűnő csúcsok nem voltak elérhetők. Ha valaki elindult felfelé, mindig sziklafal mellett haladt, sosem érhetett a csúcsra. Egy idő után meg mindig visszakerült a próbálkozó a fal tövéhez. Kétoldalt ugyanez volt a helyzet, sőt a barlangfal alá ásókkal is: nem lehetett haladni. Csak a nyílásokon....befelé. Mert ezekből volt bőven! Sok száz járat nyílt a kő mélyére, az ismeretlenbe vezetve.
Az új terület utáni azonnali felfedezés kevés eredményt hozott: a felfedezők messzire jutottak ugyan, de mikor visszaindultak, azt kellett látniuk, hogy bár ugyanazon az úton térnek haza, más vidékeken haladnak át, mint amiken odamentek! Így további feltérképezést javasoltak. Az unalmas hosszú túrák, a "veszély miatti lezárás" helyett homlokegyenest más döntés született: mindenféle lény versenye lesz a felfedezés kulcsa! Gyorsaság, sokféle információ, mágikus otthonok közti barátság...annyi mindent lehet ezzel nyerni!
Az erisziek nem örültek, hogy nem mehet mindenki, de örültek a két indulónak. Még most, az indulás előtti utolsó időkben is jótanáccsal, bíztatással halmozták el a két teremtményt, tekintve, hogy többmázsás felszereléssel, és őket akadályozó idegen varázzsal nem lett volna értelme.
Eris leszökkent Bandobrasról, és a messzeségbe fúrta tekintetét. Annyira nem ment vele, mint lényei, akik szintén a távolt figyelték, de nem volt jobb dolga. Búcsúzni ráér még, meg most úgysem férne oda két barátjához a többi lény tömegétől.
Így nem volt más dolguk, mint várni.
Várni a többiekre! |
[18-1]
  Ireth is szólt néhámy bíztató szót kedves lényeihez.
*Ne feledjétek: Mindig figyeljetek egymésra. Ha valami baj történne, tudom, megtudjátok magatokat és egymást is gyógyítani. Ne tegyetek kárt másban. Nagyon jól tudjátok, ezt tiltják a törvényeink. Inkább kössetek barátságot másokkal, abból nem lehet baj! * Majd megölelte, megpuszilta őket. Alindultak a barlangba... |
   Türelmesen hallgatták a megnyitó beszédet.
"...hát elkezdődöt..."
Elektra Honor-hoz furdult. A csődör gyönyörű nagy,fekete szemeibe nézett,majd így szólt hozzá:
- Légy mindig résen és ne feledd,hogy ez a verseny nem vérre megy.Ne vakítson el a győzelem, légy olyan természetes,ahogyan Én ismerlek.
Búcsúként a pegazus fejét az elf karjaiba helyezte,aki viszonzásképp megölelte,majd egy kis puszi nyomott a homlokára.
- És ha baj történne....
- Ne aggódj Úrnőm. Tudom mit kell tennem. - mosolygott a lányra a mén.
Ő is elmosolyodott.
- Vigyázz magadra! ...én büszkeségem...
Azzal a pegazus szelíden elrugaszkodott a földtől a barlang felé vette irányát. Még utoljára nyerített egy nagyot,majd a sötétben eltünt.
Rilnen-hez fordult.
- Indulhatunk kedvesem? - kérdezte vidáman
- Természetesen. - mondta izgatottan az unicorn,majd mellé lépett,majd a barlang bejáratához mentek.
A kis szütyőjéből elővett egy fehéres kavicsszerű valamit,majd felemelte.
- Lumos mediumó!
A kis kavicsból csak úgy áramlott a fény.
Majd a barlangban ők is eltüntek.
|
  Ebben a pillanatban megeredtek az Afraiak is!Amint beértek a járatba, rögtön körül kellett nézniük, de tudták, erre nincs idő és már folytatták is útjukat a mélység felé.Annyira nem vették komolyan a versenyt, mint amennyire gondolták.Inkább csak egy játéknak.Nem izgultak, inkább tetszett nekik az izgalom.... |
Futásnak eredtek!Most inkább egymással versenyeztek, ki ér előbb a barlangba.A Mágikus versenyt nem tekintették versenynek, inkább felfedező útnak.
 Zafír nyugottan lépkedett, nem siette el a dolgot.
|
  *Fëanor és Eressea összenéztek, majd a peguni csődör arcát csibészes mosoly derítette fel, és lendületet véve elrúgta magát a földtől. Hatalmas szárnycsapásokkal tartotta magát a levegőben, majd bedőlt oldalra, és elvitorlázott a barlang felé. Eressea visszamosolygott rá, és könnyed vágtában követte társát. A barlang előtt Feno is leereszkedett a földre, és együtt, egymás mellett léptettek be a sötét alagút mélyére.*
|
 *Eledhwen készségesen letérdelt, jelezve gazdájának, hogy bátran üljön a hátára, de Niphredillie - mint mindig, most is - egy apró kézlegyintéssel elutasította, majd ellépett egyszarvúja mellett, és másik indulójához fordult. Eledhwen engedelmesen állt fel, s várt, amíg gazdája Lúthiennel beszélt.
 *Lúthien Tinúviel várt, és figyelmesen hallgatta a tünde szavait.*
-Ne feledd, hogy ez csak egy verseny. Bármilyen helyzetbe kerülj is, mindig légy igaz és becsületes. Ne vakítson el a győzelem édes mámora; tiszteld ellenfeleidet, s hogyha egyikük bajba kerül, de neked a Valák kegyéből elég erőd van ahhoz, hogy segíthess rajta, ne habozz cselekedni.
Lúthien engedelmesen meghajtotta a fejét, majd így felelt.
-Nem fogsz csalódni bennem, Úrnőm!
A tünde mosolya meglágyult, és finoman megérintette Lúthien arcát.
-Tudom -mondta szelíden miközben kisimított egy rakoncátlan tincset lénye homlokából. - hogy bízhatok benned, a helyes ítélőképességedben és a szívedben. Most indulj! Noro go húl, bado go Eru. No in elenath hílar nan had gín. A Valák kegyelme óvjon téged. Namarië.
Ezután hátralépett.
Lúthien ismét meghajtotta a fejét, majd vidáman-hálásan felnyerített, és a sziklaszirt irányába vetette magát. Könnyed vágtában közeledett a barlang felé, majd belépett a járatba, és fényes alakját hamarosan elnyelte a sötétség.
-Mi is induljunk.-fordult Eledhwenhez. A kanca egyetértően bólintott, majd ismét letérdelt. Niphredillie elmosolyodott.
-Szükség lesz még az erődre, Eledhwen, s egyenlőre bírom az iramot. Köszönöm a figyelmességedet, ám ezen a héten elvisz még a magam lába is. Könnyedén tudom majd tartani veled a lépést. -felelte a tünde, és még mindig mosolyogva kedvesen megsimogatta kancája arcát és nyakát.
Eledhwen szintén mosolyogva bólintott, majd mindketten követték Lúthien nyomait a barlangba, hogy belevessék magukat egy izgalmas kalandba.* |
Eris végig Bandobrasnak dőlt, és összeszűkült szemei alól figyelte a lényeket, majd a megnyitót.
'Hm....szóval elkezdjük.....'
Ellépett türelmes hordozójától, és odament két lényéhez.
Egy-egy érintés az arcukra, és egy-egy mély pillantás - ennyi volt a Boszorkányúrnő útravalója.
A nagy tolongásban, ahogy saját lényei is elhelyezkedtek, egy pillanatra az Úrnő mellé sodródott.
Gúnyos mosolygása hirtelen vidámsággá alakult, ahogy szemeibe szikrázó csillámok költöztek.
- Szép beszéd volt! Gratulálok! A belépőddel együtt tökéletesen fenséges, Úrnő! Heheh...Zenitet indítani....merész!
Lényei tovasodorták, egész a rajtvonalhoz.
Andurya és Honor előtte álltak, és vártak, hátha mond valamit.
Eris elmosolyodott.
- Erisziek vagytok. Nem aggódom miattatok. Érezzétek jól magatokat, és tartsátok szemmel egymást, meg a többieket! Épségben akarlak benneteket viszontlátni! - ez az egyetlen mondata lett komoly - Michaelangelo majd utánatok megy. Addig meg gyakoroljatok. Sok sikert, és ne feledjétek: jó, ha van hátul szemetek. De élvezzétek is a kalandot! Felfedezők vagytok, nem száműzöttek! Legyetek erre büszkék! És elvárom, hogy ne hódítókként, hanem csupán felfedezőkként menjetek. Erőtök van, de legyen tolerancia is bennetek! Új helyekre mentek, legyetek türelemmel és figyelemmel a rátok váró dolgok irányába! És legyetek jók... - lágyan mosolygott.
Aztán hátralépett.
- Szerencse fel! - kiáltotta, és egy pillanattal később hangorkán zúgta mögötte ugyanezt.
A két kanca harsányan nyerített, aztán elrugaszkodtak a talajtól, és ügyesen hajtva szárnyaikat berepültek az éppen elég nagy járatba, amin túl egy új világ terült el rájuk várva. |
 *Miután teljesen alakot öltött, a tér közepére sétált.
Felemelte kezeit, mire minden lény lassanként elcsitult.*
- Üdvözlök mindenkit! - *hangja mindenkihez egyenként elért, tisztán hallhatóan.*
- Örülök, hogy ilyen sokan vállalkoztatok, erre a közel sem mindennapi és veszélytelen versenyre. - *folytatta.*
- Mint már a verseny leírásában olvashattátok, a megpróbáltatások Isthal barlangjaiban fognak elkezdődni. Ez az első szakasz az ötből.
- A feladatot remélem mindenki tudja és megjegyezte, de a biztonság és a félreértések elkerülése végett ismertetem még egyszer, utoljára: Jelenleg könnyű a feladat: Isthal barlangjaiban van egy folyó. Vöröses kristályok nőnek a partján, és egy tóba vezet. A tó az Isthal barlangjaiban folyó versenyszakasz egyes számú pihenőpontja. Oda kell eljutnotok! Erre kaptok 7 napot. Egy perccel sem többet. Aki a feladatot nem teljesíti a kiírt idő alatt, az kiesik a versenyből!
- Aki sikeresen eléri a pihenőpontot, pihenhet három napot. A következő feladatot ott tudjátok majd meg.
- Az útról csak annyit, hogy kényelmes tempóban, minden este pihenővel 5nap alatt lehet elérni a pihenőpontot. Ha valaki úgy érzi, hogy nem alkalmas erre a feladatra és nem tudja megoldani az előtte álló megpróbáltatásokat, az küldje fel a feladás varázslatot. Ne törődjetek vele, hogy látszólag a barlangokon nem jut túl a fény. Az erre és a hasonló problémájú feladatokra a speciálisan összeállított csapat fog ügyelni.
*Egy kicsit hallgatott, végigjáratta tekintetét a start vonalnál állóakon. Eközben a Barlangfalon megjelent egy halvány körvonal, ami egyre élesebbé vált és végül teljesen kialakult a barlang bejárata. Furcsa szagok egyvelege és korom sötét áradt belőle.*
- Minden versenyzőnek sok szerencsét kívánok!
- Ezennel megnyitom a versenyt!
*A nézőként jött lények tomboltak, drukkoltak, gyorsaságra ösztökélték a csapatukból indult társukat/ társaikat.
Paták dobogtak, a levegő megtelt izgatottsággal és a lényeg nyihogásával, bömbölésével.* |
*Fëanor és Eressea jól bírták a hosszú távokat, de mégis, most kissé kifulladva érkeztek meg a gyülekezőhelyre. Elvégre Nimras Tündöklő Erdeje nem a szomszédban van, hanem sok-sok napi járóföldre.
Mikor Fëanor ledobbant a földre, hatalmas termete alatt megremegett a föld. Méltóságteljesen összehajtogatta és az oldalához simította széles szárnyait, majd bevárta társát.
Eressea hamar begaloppozott a táborba, és lefékezett.
-Bocs a késésért. -vigyorgott Feno, és Eresseára pillantott - de sajnos vannak köztünk egyesek, akiknek a felmenői közt sok volt a csiga és a lajhár.
Eressea a hosszú úttól pihegve, de szégyenlős mosollyal a száján oldalba taszította Fenót, aki csak vigyorgott. |
*Lúthien Tinúviel épp az ellenkező irányból érkezett, könnyed, kecses vágtában, majd ügetésre fogta magát, és végül elegánsan lépkedett be az indulók zsúfolt tömege közé.*
-Üdvözletem! -biccentett tisztelettudóan. |
*Eledhwen szédítő, lázas tempóban galoppozott a sziklafal felé, ám olyan nesztelenül suhant, hogy az odagyűltek szinte alig vehették észre érkezését.
Niphredillie nem ült föl Eledhwen hátára. Csak a legvégső esetben "alázta" meg ezzel egy négylábú barátját, s kérte tőlük ezt a szívességet, amit persze bármelyikük szívesen teljesített is. Niphredillie nem szívesen ült föl egyikükre sem, mert nem szerette úgy kezelni társait, mint a közönséges hátaslovakat. Most is inkább Eledhwen mellett futott, s bármily' hihetetlen volt is, de könnyűszerrel tartotta a lépést szélsebes társával.*
-Megjöttünk. -szólalt meg, mikor lefékeztek a kis csoportnál. |
Zafír is megrékezett.Odabaktatott Konihoz és beszélgetni kezdtek. |
| Végre Andúne és Ruby is megérkezett. Csandesen elfoglalták a helyüket, és vártak... |
Ők is megérkeztek.Biccentettek egymásnak, majd ők is csenben várakoztak.... |
A kék égen egy fekete folt jelent meg.Közeledett.Már nem is foltnak,hanem inkább egy madárnak látszott,de utána már tökéletesen lehetett látni az éjfekete pegazust.Kecsesen leszállt,majd büszkén állt a barlangfal előtt.Az erdőből eközben elővágtatott egy unikornis.Rilnen.Honor melllé ügetett.Az erőteljes csődör hátáról egy fiatal elf-hölgy szállt le.Nem volt nála egyéb,csak egy kis szütyő,benne a legszükségesebbekkel.Körülnézett,de még nem volt itt mindenki.
- Üdv. - szólt a többiekhez,majd lazán meghajtotta fejét.
Lényei követték példáját. |
| Végre megérkeztek az afraiak is.Elámulva nézték a barlangfalat.Bámulták azt a sok száz járatot ami levezetett a mélybe.Nem féltek, inkább csak izgultak, nehogy valami baj legyen a verseny közben, de bíztak egymásban.Már nem volt sok idő az indulásig ezért elfoglalták helyüket a többi versenyző mellett.Még nem volt itt mindenki ezért csak várni tudtak.Várni, és miközben vártak, egymást látták el jó tanácsokkal és egyfolytában biztatták egymást. |
 *Zenit a főnökségiekkel körbevéve megérkezett a Barlangfalhoz, a Verseny kiindulópontjához.
Érdeklődve figyelte a falat, ami elválasztotta az ismeretlentől.*
*A többiek, akik eljöttek, hogy megnézzék az indulást elfoglalták kijelölt helyüket, hogy ne zavarjanak. Mindenki izgatottan beszélgetett, sokan ámulva nézték a hatalmas Barlangfalat.*
*Kisvártatva egy páva repült a Barlangfal felől, leszállt Eris mellé, majd zöld füst gomolyogta körbe. Lassan egy emberi alak bontakozott ki a füstből, majd láthatóvá váltak Catly körvonalai.* |
Hatalmas csoport vidáman csevegő lény érkezett a gigantikus mágikus vihar után megjelent sziklafalhoz. Igen, ez volt a Mágia nyomán megjelent új vidék kezdete. A Vadvidék kezdete.
De a lények vidáman és önfeledt könnyedséggel átvágtak a laza erdősávon, a szárnyasok átlendültek felette, aztán az erisziek hada megállt a sziklafal előtt. Csalóka volt a látvány: a közönséges hegyeknek tűnő csúcsok nem voltak elérhetők. Ha valaki elindult felfelé, mindig sziklafal mellett haladt, sosem érhetett a csúcsra. Egy idő után meg mindig visszakerült a próbálkozó a fal tövéhez. Kétoldalt ugyanez volt a helyzet, sőt a barlangfal alá ásókkal is: nem lehetett haladni. Csak a nyílásokon....befelé. Mert ezekből volt bőven! Sok száz járat nyílt a kő mélyére, az ismeretlenbe vezetve.
Az új terület utáni azonnali felfedezés kevés eredményt hozott: a felfedezők messzire jutottak ugyan, de mikor visszaindultak, azt kellett látniuk, hogy bár ugyanazon az úton térnek haza, más vidékeken haladnak át, mint amiken odamentek! Így további feltérképezést javasoltak. Az unalmas hosszú túrák, a "veszély miatti lezárás" helyett homlokegyenest más döntés született: mindenféle lény versenye lesz a felfedezés kulcsa! Gyorsaság, sokféle információ, mágikus otthonok közti barátság...annyi mindent lehet ezzel nyerni!
Az erisziek nem örültek, hogy nem mehet mindenki, de örültek a két indulónak. Még most, az indulás előtti utolsó időkben is jótanáccsal, bíztatással halmozták el a két teremtményt, tekintve, hogy többmázsás felszereléssel, és őket akadályozó idegen varázzsal nem lett volna értelme.
Eris leszökkent Bandobrasról, és a messzeségbe fúrta tekintetét. Annyira nem ment vele, mint lényei, akik szintén a távolt figyelték, de nem volt jobb dolga. Búcsúzni ráér még, meg most úgysem férne oda két barátjához a többi lény tömegétől.
Így nem volt más dolguk, mint várni.
Várni a többiekre! |
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ebben a pillanatban megeredtek az Afraiak is!Amint beértek a járatba, rögtön körül kellett nézniük, de tudták, erre nincs idő és már folytatták is útjukat a mélység felé.Annyira nem vették komolyan a versenyt, mint amennyire gondolták.Inkább csak egy játéknak.Nem izgultak, inkább tetszett nekik az izgalom....
Zafír nyugottan lépkedett, nem siette el a dolgot.
*Fëanor és Eressea összenéztek, majd a peguni csődör arcát csibészes mosoly derítette fel, és lendületet véve elrúgta magát a földtől. Hatalmas szárnycsapásokkal tartotta magát a levegőben, majd bedőlt oldalra, és elvitorlázott a barlang felé. Eressea visszamosolygott rá, és könnyed vágtában követte társát. A barlang előtt Feno is leereszkedett a földre, és együtt, egymás mellett léptettek be a sötét alagút mélyére.*
*Eledhwen készségesen letérdelt, jelezve gazdájának, hogy bátran üljön a hátára, de Niphredillie - mint mindig, most is - egy apró kézlegyintéssel elutasította, majd ellépett egyszarvúja mellett, és másik indulójához fordult. Eledhwen engedelmesen állt fel, s várt, amíg gazdája Lúthiennel beszélt.
*Lúthien Tinúviel várt, és figyelmesen hallgatta a tünde szavait.*
*Miután teljesen alakot öltött, a tér közepére sétált.
*Zenit a főnökségiekkel körbevéve megérkezett a Barlangfalhoz, a Verseny kiindulópontjához.