|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.04. 00:02 - |
|
[32-13] [12-1]
| Az utolsó két reagomat ne vegyük figylelembe!!!
Koni |
 
Rilnen szemei lassan kinyíltak.Kómás tekintete előtt két csillógó golyó-szem jelent meg.Fejét lassan felemlte és erősen pislogott,hogy kitisztuljon a látása.Egy apró mókus vizsgálgatta őt.Pici mancsaival megérintette a kanca orrát,aztán gyorsan eliszkolt.Egy darabig még nézte,ahogyan eltűnik a fák között,majd feltápászkodott.Ekkor döbbent csak rá,hogy úrnője valahol máshol van,és hogy egyáltalán egy erdőhöz érkeztek.Pedig nem emlékezett az útra,csak a nagy tisztásokra,amiken átvágtak.Nem kellett sok idő és észrevette,hogy Elektra egy nagyobb sziklán szemléli a fehér fás erdőt.
- Megérkeztünk volna? - kérdezte az unicorn
A lány bólintott.
- De...de,hogy lehet ez? Az előbb még sehol sem volt erdő,most pedig itt vagyunk előtte.
- Simbelmyne mágikus hely.Itt bármi megtörténhet,legyen az bármilyen furcsa dolog.Talán álmunkban felszabadult egy varázslat,ami ide teleportált bennünket,vagy alvajártunk...de ki tudja.A lényeg,hogy itt vagyunk.
Kicsit arrébb sétálgattak és már meg is látták Koniékat és Irethéket.Oda sétáltak közéjük. |
 Mikor Koniék elhalattak melletük, éppen Ruby őrködött. *Érdekes. Vajon miért haladnak tovább? Még csak ar erdőig kellett eljutni. Nah mindegy. De a többiek miért nem jönnek már?* gondolta, majd felébresztette Andot, mert ő következett az őrködésben. Ezután lefeküdt aludni Ireth mellé. |
 Épségben megérkeztek a fehér fához.... |
Másnap már úton voltak!Sok érdekességet láttak, de eddig gonosz szándékú teremtményt még sehol!Azonban most sötét helyre értek....s egy árny közvetlenül mellettük a bozótosban.....Közelebb húzódtak, és figyeltek.S az árnyék most elő ugrott!Nem sokat érzett:ugrás közben Vad Szél aegy jó gyors kőoszloppal eltérítette és azonnal meghalt.
-Ez túl könnyű volt!-suttogta Koni, mire Vad Szél bólintott.-Csak felmérték mit tudunk!Emlékezz, a tekercs azt mondta az erős mágiájukat eszik meg!Ez biztos a csali volt...
S nem telt bele sok idő, rőgtön árnyak tucatjai suhantak ide-oda az erdőben.S kisebb csapatokban támadtak.Vad Szél gondolt egyet, és egy fa elé állt "kipróbáljuk, milyen az erdő, ha bántják...", megvárta, amíg a teremtmények körül veszik, és egyszerre vetik magukat rá.Az utolsó pillanatban elállt az útból, és a teremtmények a fának ütköztek, oly erővel, hogy majdnem kkidöntötték azt.A fa se volt rest!Egy pár ága suhant, és a fél csapatott megölte!A többi fa is így cselekedett.Az egész "falka" meghalt.Koni hálából egy-pár tollal ajándékozta meg a csupán önvédelemből harcoló "fejletlenebb" enteket.
Végül kiértek a világosságból, és az erdő is fogyatkozott.... |
Koni sajátos módon tartalékolt vizet.Belement Mistrioll édes vízi részébe, jól megmártotta szárnyait, mire azok jó sok vizet magukba szívtak, így vágtak neki az utnak.
Egyenesen dél felé tartottak.Vad Szél néhány sziklát megroppantott szórakozásból, de csak mosolygott, tartását, még ilyenkor se vesztette el...Sajnos egy-egy tollban,ugyan sok víz rejtőzött, de poros volt...De meg kellett elégedniük ezzel.
Még az nap elérték az erdőt. |
Követték Irethék példáját,és ők is útnak indultak.
Útközben megálltak egy-egy forrásnál és gyümölcsfánál,hogy készleteiket feltöltsék és erők nyerjenek.Hosszú út várt rájuk,de készen álltak a kihívásra. |
Irethék elindultak. Találtak egy ösvényt. Bár nem voltak biztosak abban, hogy mi lesz, azon indultak tovább. Mentek. Az út egyre hosszabbnak tűnt, majd egyszer csak elágazott. Az egyik ág a földön folytatódott, a másik az égbe tartott. Ruby már indult is volena Fel, de Ireth rendre intette. Nem találta biztonságosnak az égbe menést. Így hát továbbra is a földön folytatták az utat. Ekkor már a táj egészen elsivatagososdott. Furcsának találták, sőt arra is gondoltak, hogy nem jó az irány. Ők mégis folytatták. Hiszen még egy napja sem volt, hogy jöttek. Idejük mint a tenger. Úgy gondolták, ha egy nam kemény gyaloglás, vágta és futás nem elég az erdő eléréséhez, akkor visszafordulnak. Egy domb állt előttük. Felmentekl rá. Már majdnem fenn is voltak amiokor Egyszer csak Andnak elege lett a vágtából, és egy nagyot "fékezett" Fordulni kezdett. És ekkor...
*End, várj!* szólt Ruby *nézz előre!*
Índ megfordult. És csodák csodájára: Előőtük állt az erdő. Magálltak.
*Gratulálok. Itt vagyunk. Egy nap a háromból. Bravo! Itt az ideje pihenni. Amíg egy valaki őrködik, a másik kettő alszik. Majd én kezdem. Feküdjetek le, és pihenjetek.*
Úgy is tettek. Ruby és And elszenderedett.
Már nem volt más hátra miont várni a többiekre, és pihenni. |
Hirtelen újabb tekercs tűnt fel, bár furcsább volt, mint a többi, színe sem volt olyan tiszta......
A felolvasás viszont tiszta volt:
"Egy törülközőt?
Vagy inkább csak folytatnátok?
Gratulálunk, amiért élve, ha nem is száraz lábbal, értétek el a partot!
Mostani szakaszunk igazán érdekesnek ígérkezik!
Arshonann egy nagyhatalmú, igen nemes kentaur volt. Sokan tartják, hogy ma is él, és néha feltűnik az erdő legmélyebb sűrűiben. Az ő ereje védte a mágiát és a természetet, és a legenda szerint még ma is igaz ez. Az erdőben rengeteg lény él, és sokuk igen értelmes, mindenki legyen tisztelettudó! Az erdőben törvények uralkodnak, aki ezeket megszegi, az nemcsak a versenyből kerül kizárásra, de a rendfenntartók joggal tarthatják ott, míg felel bűnéért. Ugyanis a törvények semmi többet nem kérnek, minthogy feleslegesen ne okozzatok kárt az erdőben! Tartózkodjatok a mágia túlzott használatától!
Legyetek óvatosak! Az erdő sűrűje sokmindent rejt, és a kényes egyensúly felborítása hatalmas mágiát szabadíthat fel! Valamint vannak lények, akik varázzsal vadászó, csendesléptű, leírhatatlanul gyors árnyak.....és megeszik az erős mágiát felvillantókat.
Amit még tudnotok kell: az erdőben nagyon könnyű eltévedni, mert egy vadmágia néha feltartóztatja a nemtiszta szándékkal betörő idegeneket. Csak a szívetek vezethet olyankor ki......
Ha úgy látják egyre sötétebb lesz, óvatosan folytassátok utatok! Az erdő bizonyos részei egy-egy nép vagy család területei, akik általában nem akarnak ártani, de nagyon-nagyon egyedi gondolkodásmódjuk és kultúrájuk miatt még egymás számára is rejtélyesek, hát még idegen számára! Ahol sötét van, ott az éjelfek élnek, például.
A hatalmas farkasok nem rátok vadásznak, de igyekezzetek elkerülni az útjukból!
Az entek, ha sikerül őket szóra bírnotok, igen sokat segíthetnek!
A rengeteg ott élő lény felsorolása hosszú lenne, és a felderítők nem is láthatták mindet, így igyekezzetek saját leleményességetekre támaszkodni!
Az erdőben, nyugat felé, van egy tisztás, hófehér fák szegélyezik.
Az a pihenőpont.
De előbb magát az erdőt kell elérnetek, ahhoz pedig 3 napig kell dél felé mennetek. Sok víz nincs a pusztában, csak sziklák, így most igyátok tele magatok, és vigyázzatok az óriásgyíkokkal útközben!
Kívánjuk, hogy épségben, szerencsésen érjétek el célotok!
Sok sikert!"
Azzal a tekercs eltűnt. |
A könnyed, karcsú tekercs újra a semmiből tűnt elő.
Kitekerte magát, és könnyedén fel is olvasta:
"Gratulálunk kalandorok! Túljutottatok a tavakon! Szép volt! Három napot pihenhettek! Utatok további folytatásásról akkor kaptok majd hírt!"
A tekercs a rövidke lényegre szorítkozott, majd eltűnt..... |
-Csak Honor is megérkezett.-mosolygott, de még mindig lihegett kicsit-Szerintem hagyjuk pihenni, a fáradságra ez a gyógyír!
Vad Szél is aludt. |
- Szárazföld? Szárazföld! Végre! - kiáltott fel Rilnen,teljesen kimerülten.
- Igen.Végre ideértünk. - erősítette meg a lány.
A tudat,hogy már csak méterek választják el őket a céltól,erővel öntette el őket és gyorsítottak az úszásukon,mígnem lábuk szilárd talajt nem érzett.Teljesen átázottan,levegőért kapkodva kikecmeregtek a partra.Alig tudtak hinni a szemüknek.
Mikor már megbizonyosodtak arról,hogy nem csupán a képzeletük játszik velük,Elektra kitárta a két karját és egy könnyed szellővel róla és a kancáról azonnal elpárolgott a víz,így megszáradtak.
Nem kellett sok idő és már észre is vették a már megérkezett kis csapatott.Érezték a körülöttük lévő feszültséget és odasiettek hozzájuk.
- Mi történt? Minden rendben? |
*HONOR!* Kiáltott Ruby, és odaszaladtak mindannyian Honorhoz. *Ireth, nem tudod meggyógyítani??*
*Sajnos nem hinném. A fáradságra sem tündérként, sem angyalként nem tudok gyógyírt. De magpróbálhatom ezt a pár sebet megygyógyítani.* Úgy is tett. Bár nem tudta, hogy jó ötlet volt-e. |
 A vihar, amit kavart, sajna túl nagy volt....Felzavarta a vad mágiát, ami elkapta őt, és össze-vissza tépte.
Mikor Honor magához tért, fogalma sem volt hol van és merre kellene mennie.
A víz fenntartotta őt, így nem fulladt meg....de ahogy szárnyait vizsgálgatta, nyilvánvalóvá vált, hogy a repülést nem folytathatja.......
Estig tempózgatott, akkor a világító moszatok végre feltűntek körötte, és Honor kegyetlenül belehúzott.
Nem tudta mennyi időt veszített, milyen messze lehet a célként kitűzött part......
De úszott, és úszott.....Lassan elmaradtak mögötte a világító foltok, de a harcos tapasztalatok már tartották az irányt.
Egészen magánkívül volt, kimerült, elzsibbadtak a tagjai, és nagyon reményvesztett lett a lelke.
Minden üressé vált, és szinte eggyéolvadt a hullámokkal, és csak ment és ment, és ment.
Aztán olyasmi történt, hogy a víz alá merült a feje, és vad köpködéssel küzdötte fel magát csak újra!
Előrecsapott még egyet....és újra szilárdnak ütközött a lába!!!
Már lépegetett előre...és nem zátonyra talált!!!! HANEM PARTRA!!!
Lépett, lépett, lépett, aztán lassan, hogy ha álom, ne ébredjen fel, körülnézett.
Hatalmas sziklák, kétoldalt a végtelenbe nyúló, az éjszakában fekete föld...Kopár volt, de a harcos peguni kanca szemébe könnyeket csalt!
- Szárazföld... - suttogta, aztán minden átmenet nélkül összecsuklott, és elaludt. |
Irethék is elindultak. Úsztak, lassan, az erejüket a célegyenesre tartogatták. Tehát úsztak. Egy övénybe keveredtek. Nagyon nagy örvény volt. Csak forogtak-forogtak az örvénnyel. Merülni kezdtek. Már mélyen volotak, amikor hirtelen megállt az örvénylés. Gyorsan felúsztak. Éppen idejében sikerült felérnijük, hogy levegőhöz jussanak.
*Sikerült!* káltott And
*Igen. Sikerült nem megfulladnunk.* szólalt meg Ruby
*Nem, nem arról beszélek! Itt vagyunk! A következő megálló!* |
Zihálva úsztak mind a ketten a vízben.Most nem víz flölött, víz alatt úsztak, de mégis gyakran kellett felúszniuk levegőért.
Egyszer, amint felbuktak, hangokat hozott a szél a távolból.Hamályosak, ám annál kiveheőbbek voltak.Daloltak.Még hozzá olyan dalt, amelyet csak az angyalok tudni, tehát Koni is.Ismerősek voltak maguk a hangok is, mire Vad Szél fel suttogott.
-Nemes és Kavarkád,... Homály és Szenvedély,....Korall-király, és Narvál,...Angel,...Diadém,...Szellő,....Yasha,....Napsugár,.... Jégvihar,...Ailin,....Éji Táltos,....Göncöl és Bátor....Ízisz!
Ők is csatlakoztak!Ezt a dalt még Koni tanította nekik....ez az erő dala.Amikor befejezték, újult erőel vágtak az útnak és nagyobb lelkesedéssel.Észre sem vették, de a következő megálló pont már látszik a horizonton.Semmi sem állította meg őket! |
Rilnen a hangos nyerítésre felkapta a fejét.Az álom szinte azonnal kiment a szeméből és orrával Elektrát bökdöste,aki a kanca vállához dőlve aludt.Nem kellett sok idő és a lány is felriadt.
- Te jó Ég! Elaludtunk! Mintha már hónapok óta aludtunk volna.Lehetséges ez?!
A töprengésre nem volt sok idő,gyorsan feltápászkodtak.
- Van még remény,hogy odaérünk? - kérdezte az unicorn
- A remény hal meg utoljára.Ha elég gyorsak vagyunk,biztos eljutunk a következő szakaszhoz.
Rilnen bólintott.
- Akkor induljunk!
A lány egyik kezével megragata a kanca sörényét,másikkal átölelte széles nyakát,majd a habokba vetették magukat. |
-Nem fogjuk elérni!Ennyi idő alatt nem lehet!Képtelenség!-kesergett Koni.Még könnycseppet is nyeltek a habok.Vad Szél vállára rakta a fejét, a társaság előtt!De nemis nagyon törődött most velük.
-Ne aggódj!Ha itt rimánkodsz, tényleg nem megyünk sokra!Légy erős!-súgta.A lány reménytelen arccal, de egy mosollyal simogatta az unikornist.
-Meg aztán....ez csak játék!-mondta hangosan, mosolyogva Vad Szél.Ekkor lent volt a feje Koni válláról.Az angyal is felderült.
-Igazad van!
Ránézett a vízre.-Akkor együtt?Ahogy csak tudunk?
-Igen.
Odanyújtotta kézet, mintha a kanca kezét akarná megfogni, de ő erre a szél lobogta sörényét helyezt el benne.A kéz bezárult.
-Akkor rajta!-és egyszerre ugrottak a habok közé.Amikor felbukkantak, a zátony már csak egy pont volt a távolban. |
'Ébredj!.......Honor! Ébredj!......Éééééébredj!............Honor! Ébredjébredjébredjébredjébredj! HONOR!'
Az utolsó sóhajtó kiáltás éppen egy jeges érintéssel együtt érkezett, így Honor megrándult, és felriadt.
Döbbenten nézett körül. Az elméjében türelmetlenkedő hangok eleddig nem voltak elég erősek, és most is csak a jeges hullámmal való együttes hatásnak köszönhette, hogy felkelt. De éppen ideje volt. A hullámok már ellepték a kis sziklát, amit magának emelt, és versenyzőtársai sem voltak épp fényesebb helyzetben.....
'Mintha....nem csak pár nap telt volna el....de soha nem szoktam annyit aludni!!! Mi történt?!?!?!' töprengett, és gyorsan felkelt. Majdnem összerogyott újra. Mindene elgémberedett!
'Tényleg tovább aludtunk, mint kellett volna!!!!!'
Gyorsan mozogni kezdett, toporgott, csapkodott a szárnyaival, fel-felágaskodott, aztán hatalmasat nyerített:
- Mennünk kell tovább!
Aztán óvatosan felszállt.
'Vajon mennyi időt vesztettünk?' |
Honorék után nemsokkal Rubyék is elindultak. Mentek... Illetve úsztak. A víz hol hideg volt, hol meleg. Egy idő után már nem is tudták megkülönböztetni a víz hőmérsékletét. Egyszer csak megláttak valamit a vzíben:
*Hé! Ireth, Ruby! Van itt valami a víz alatt!* szólt Andúne.
Mindnyájan a víz alá buktak. Észrevettek egy óriási nagy jéghegyet vettek észre.
*Azt hittem, nincs is itt jéghegy.* szólt meglepődve Ruby.
*Igen, én is. De tudod, hogy az eddigi felfedezők még csak érintették ezt a területet.* mondta Ireth.
*Igazad van.*
Még lentebb merészkedtek. Csodás világ tárult eléjük. Olyan gyönyörű köveket láttak, mint az első szakaszban, csak ezek mindenféle színben pompáztak, nem csak vörösben.Azon kívül ezek mind tényleg MÉSZKÖVEK voltak. Ezek most biztosan. Sokáig nézték, majd mind elaludtak.
Ireth hamar felébredt:
*Ajjaj. Elkéstünk. Gyorsan, felkelni! Meg is fulladhattunk volna. De miért nem?* Szétnéztek. Ekkor észrevették, hogy a víz kisordorta őket...
A zátonyra!
*Itt vagyunk!* kiáltott And.
*Igen. végre!* mondta Ireth
*Még szerencse, hogy a víz erre sodort minket. Mi let volna, ha valamerre az ismeretlenbe visz minket? Mármint, hogy arra, amerről nem találunk vissza.* szólt Ruby.*És most keressük meg, van e rejtett pihenő, mint máshol.*
*Nem, itt nincs.*mondta Ireth*Itt egy tábla a földön. Ezt írja:
"Üdv néktek, utazók. Örülök, hogy megjöttetek. Ne keresetek rejtett helyeket. Itt nincs"
Ez után nincs más írva. Most pihenjetek le. Majd én őrködök.* |
[32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mikor Koniék elhalattak melletük, éppen Ruby őrködött. *Érdekes. Vajon miért haladnak tovább? Még csak ar erdőig kellett eljutni. Nah mindegy. De a többiek miért nem jönnek már?* gondolta, majd felébresztette Andot, mert ő következett az őrködésben. Ezután lefeküdt aludni Ireth mellé.
Épségben megérkeztek a fehér fához....
A vihar, amit kavart, sajna túl nagy volt....Felzavarta a vad mágiát, ami elkapta őt, és össze-vissza tépte.